Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
Március 21-e a Down-szindróma világnapja
A Down-szindróma talán ez az elváltozás az egyik legismertebb genetikai rendellenesség; mindannyiunk környezetében élnek olyan emberek, akik Down-szindrómások. A tünetegyüttes egykori leírójáról, Langdon Downról kapta a nevét, aki 1866-ban írta le a szindrómát. Ő akkor azt gondolta, hogy a betegség lényege a mongol rasszra való visszaütés, innen származik az egyébként helytelen és ma már nem elfogadható mongoloid idiotia (mongolidiotizmus) elnevezés. E név két okból is tarthatatlan, egyrészt, mert nincs köze a mongol rasszhoz, másrészt pedig, mert az Down-szindrómások korántsem képezhetetlenek.
Down-szindróma Világnapján (World Down Syndrome Day) a Down-szindróma egyesületek az egész világon találkozókat és rendezvényeket tartanak, hogy felhívják a figyelmet erre a genetikai betegségre.
A Down-szindrómát a 21-es számú kromoszóma megháromszorozódása okozza, ezért is választották a világnap dátumának március 21-t. A 21. nap a 21-ik kromoszómát jelöli, az év harmadik hónapja pedig a 21-es kromoszóma megháromszorozódását jelenti. Az eredeti ötlet Stylianos E. Antonarakis genetikustól származik, majd az ART21 nevű svájci betegcsoport átvette a napot. Az első világnapot Svájcban tartották 2006-ban.
"A Down-gyerekek intelligencia-hányadosa átlagosan 50 - a normál gyermek 100-as IQ-jával szemben - de szeretetteljes légkör, a rendszeres szellemi foglalkozás javíthat ezen. Elsősorban a szülőktől és a környezettől függ, mivé, pontosabban kivé fejlődik a Down-baba, akikre a feltétel és önzés nélküli, tiszta szeretet a jellemző. Az oktatásukat és fejlesztésüket minél korábban, már csecsemőkorban el kell kezdeni.
A korai gyógypedagógiai fejlesztésekkel szinte mindenre megtaníthatók a Down-babák, amire egészséges kortársaikat. Egy-két éves korban már járni kezdhetnek, megtanulhatnak beszélni, szobatisztává válnak. Utánzókészségük jó, szívesen tanulnak. Fiatal felnőttként bizonyos szakmákat, betanított munkákat jól elsajátítanak - és akkor a felsőfokú képzettségről még nem is szóltam - pénzt kereshetnek. Bár teljesen önálló életre nem képesek - kis segítséggel saját életet élhetnek. Holland mintára Magyarországon is létesültek kiscsoportos lakóotthonok, ahol viszonylag önálló életet élhetnek a Down-szindrómások, és ugyanúgy képesek részt venni a kulturális életben és a sportban, mint az egészségesek."
Kapcsolódó linkek
