Évfordulók, események

Rippl-Rónai József Kaposváron volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerészeti mesteroklevelet szerzett.  1884-től a müncheni művészeti akadémián tanult. 1887-ben Párizsba ment, ahol Munkácsy Mihály segédjeként dolgozott. Munkácsy képeinek másolása mellett megszülettek első jelentős alkotásai (pl. Nő fehérpettyes ruhában, Kalitkás nő) 1889-től 1902-ig tartó korszakát "fekete" vagy "színredukciós korszak"-nak nevezik.

Festményei a fekete, a sötétzöld, a barna harmóniájára építenek. Az art nouveau mesterévé vonalainak ritmusa, lendületes körvonalai avatták. Párizsban már ünnepelték, mikor magyarországi kiállítását még közönyösen fogadták. 1902-ben mégis a hazatérés mellett döntött. "Fekete korszaka" véget ért, témái közé került idős szüleinek, barátainak ábrázolása.

Babits Mihály (1883)

Fiatal nő rózsával (1898)

Párizsi interior (1910)

Képein a valóságos tér, a vidék harmóniája, a biedermeyer szobabelső jelenik meg. 1908-tól új korszaka kezdődik: "kukoricás" képei az új nyugat-európai áramlatok hatása alatt állnak. A hangsúlyos kontúrok durván egymás mellé helyezett, széles ecsetvonásokkal felvitt foltokat ölelnek körül.

A festékfoltok csak bizonyos távolságból alkotnak egységes képet. Az első világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodott, s mert az ellenséges országok egyikének állampolgára volt, hét hónapra internálták. Szabadulása után háborús képeiből kiállítást szervezett.

Nemcsak festményeket és grafikákat készített, tervezett üvegablakokat és poharat, lámpát, szőnyeget is. Utolsó korszakának középpontjában a pasztellportré szerepel. Ezzel a technikával készíti el többek között a Nyugat híres személyiségeinek (Móricz Zsigmondnak, Szabó Lőrincnek, Babits Mihálynak) arcképét.

forrás: A szecesszió művészete (bibl.u-szeged.hu)