Évfordulók, események

Brunszvik Teréz 1828. június 1-jén, Budán a Mikó utcában, Brunszvik Teréz kezdeményezésére megnyitja kapuit az első magyarországi óvoda. 1828-ban még kevés európai város dicsekedhetett effajta intézménnyel, a Habsburg-monarchia területén az első a budai „angyalkert” volt. Samuel Wilderspin 1823-ban adta közre első munkáját a kisgyermek neveléséről. Ennek Werheimer-féle fordítása adta a példát Brunszvik Teréznek és ez a mű ösztönözte arra, hogy ezt az új nevelési intézményt meghonosítsa hazánkban.

Az angliai példa hatására itthon is létre kívánt hozni olyan egyesületet, melynek feladata az óvodai nevelés elterjesztése, szervezése. Brunszvik Teréz terve az, hogy a budai és pesti kisdedóvók mintájára az ország más városaiban is létesüljenek óvodák. Az angyalkerteket kétéves kortól hétéves korig látogathatták a gyermekek, utolsó évben elemi ismereteket sajátítva el. Ennek különösen a szegényebb népréteg gyermekei között volt jelentősége, mivel ők nem juthattak el az alsó fokú iskolába. Így hát már az „óvoda” elvégzése után hasznos tagjává váltak a családnak, illetve a háztartásnak.

Szintén angliai mintára férfi tanítók látták el az angyalkert vezetését, Brunszvik Teréz azonban már az első intézmény megalapításakor hangoztatta, hogy erre a feladatra elsősorban a nők alkalmasak. A gyerekek életkora 2-6 év között volt. 48 órát töltöttek hetente az óvodában, ahol igyekeztek számukra különösen hasznos ismereteket nyújtani.

Tanultak: olvasást, számolási és geometriai alapismereteket, grammatikai alapokat, zoológiát, illetve megismertették velük az ember testrészeit és a környezetben előforduló tárgyakat. Foglalkoztak földrajzi, természetrajzi, technológiai és egészségtani ismeretekkel is. A gyakorlati életre való felkészítés jegyében bemutatták nekik a leggyakoribb mesterségeket, foglalkozásokat, időszámítási ismereteket és a használatban lévő pénzegységeket is megismertettek velük.

A tanítók nagy gondot fordítottak a gyerekek valláserkölcsi nevelésére is. Jól érzékelhető erkölcsi tanulságokat tartalmazó mesék, versek mellett nevelő szándékkal átszőtt szövegű dalocskák is elhangzottak. Az óvoda életéből nem hiányoztak a tornagyakorlatok és a játék sem. Délben abbahagyták a foglalkozást, mert mindenki hazament és otthon ebédelt.

Brunszvik Teréz az óvodákat elsősorban erkölcsépítő, a jóra vezető, a képességeket kibontakozni segítő intézményeknek szánta, amelyek „a felvétetett gyermekekre mint megóvó, gyógyító és előkészítő intézetek hatnak, mert azon különbféle veszedelmeket, amelyek őket körülveszik, elhárítják, testi s lelki hibájikat – mennyire lehet – meggyógyítják, s minden tehetségeket kifejtik s mívelik; azonkívül a jót, igazat, szépet elfogadókká, úgy a rosszat, igaztalant, dísztelent kerülőkké teszik.”