Évfordulók, események

"Négy szerelmem volt — mondta —: a zene, a matematika, a filozófia, az orkesztika. Mind a négy révén valami többletet kerestem a világból..."

Dienes Valéria — eredeti nevén Geiger Valéria — filozófus, matematikus és táncteoretikus 1879. május 25-én született Szekszárdon, a Babits–ház után következő második házban. Gyermekkori barátság fűzte a nálánál néhány évvel fiatalabb Babitshoz. A budapesti Erzsébet Nőiskolában tanítónői, a Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiai doktori oklevelet nyert a "Valóságelméletek" című értekezésével.

Az első magyar professzornő volt. Pszichológiai és filozófiai esszéket írt a Huszadik Század, a Nyugat, a Gyermekvédelem és más folyóiratokba. 1905-ben avatják doktorrá és ekkor megy férjhez Dienes Pálhoz. Az 1910-es években megszületnek gyermekeik: Gedeon és Zoltán. Kiemelkedőek filozófiai értekezései és fordításai. Neki köszönhető, hogy Bergson francia filozófus legfontosabb művei magyarul is hozzáférhetőek.

Matematikai dolgozatait a párizsi és a Magyar Tudományos Akadémián nyújtotta be, s ezeket férje, Dienes Pál eredményeivel összefoglalva több kiadványban közzétették. 1934-ben a magyar filozófiai nyelv fejlesztése terén elért eredményeiért Baumgarten-díjjal jutalmazták. Az 1920-as, 30-as években mozdulatművészettel és szemiotikával, különböző jelrendszereknek az emberi mozdulatokban való kifejezésével, a művészeti mozgás jelkoreográfiájával is foglalkozik.

A mozdulatművészettel (orkesztika: tánc, zene és ének együttes előadása) a test helyes kifejlesztését, a test erősödését és gyarapodását művészi eszközökkel akarja szolgálni. Érdekes alakját Babits Mihály is megörökítette "Halálfiai" című regényében, egy fiatal diáklány, Hintáss Gitta személyében, aki az 1900-as évek elején az egyetem folyosóin materializmusról, metafizikáról, a természettudomány legújabb eredményeiről vitatkozott, angol könyvekből idézett, előadást tartott, lapot alapított. 1978. június 8-án, életének 100-ik esztendejében halt meg.