Évfordulók, események

Bonaparte Napoleon, miután visszatért elbai száműzetéséből, ismét elfoglalta Franciaország császárának trónját. Az európai hatalmak nem nézhették ölbe tett kézzel visszatérését: a brit és a porosz hadsereg egyesített erővel támadtak Napoleon seregére. A döntő ütközetre Belgiumban, Waterloo-nál került sor.

Napoleon serege 73 ezer katonát számlált. Ezzel szemben a szövetséges haderők majdnem kétszer ennyi katonát vonultattak fel (67 ezer brit és 60 ezer porosz katonát.). Az előző napi vihar miatt felázott talaj hátráltatta a francia támadást. A nedves, sáros talajban besüppedtek az ágyúk - órákat kellett várni, míg a föld valamelyest felszáradt.

A sár a gyalogságot és a lovasságot is hátráltatta. Csak dél körül tudták elkezdeni az ágyúzást, melynek hatását szintén csökkentette, hogy a felpuhult föld elnyelte a becsapódó lövedékeket. Napoleon stratégiájának alapja az volt, hogy, mivel az ellenség létszámfölényben volt, szétdarabolja a seregüket, s külön-külön mér rájuk csapást. Az ötlet jó volt, de a kivitelezésbe hiba csúszott. Napoleon egyik vezető tisztje félreértette a parancsot és ahelyett, hogy az ütközet fő színtere felé menetelt volna, üldözőbe vette a poroszokat és összecsapásba bonyolodott velük.

Ez az akciója a francia seregnek több mint harmadát kötötte le és vonta el a csata fő színterétől! Újabb emberi hiba volt, mikor kora délután Napoleon egy másik vezető tisztje félreértelmezte az ellenfél egyik manőverét. Azt hitte, hogy a brit Wellington megkezdte az általános visszavonulást, pedig valójában csupán átcsoportosította erőit. Ezért meggondolatlanul lovasezredeket küldött előre, gyalogsági fedezet nélkül. Vagy 5 000 lovaskatonát indított a szövetségesek ellen, ráadásul felfelé a meredek lejtőn. Ám támadásukat visszaverték.

Mindeközben a szövetséges könnyűlovassági ezredek és a holland nehézlovas dandár ellentámadásokat indított. Hosszas csatározás után a francia lovasság kimerült. Az esti órákban Napoleonnak már a legutolsó tartalékát, a mindeddig legyőzhetetetlen Császári Gárdát is be kellett vetnie. Brit gárdisták azonban - akik mindaddig fedezékben védekeztek - váratlanul felemelkedtek a fedezékeikből és közvetlen közelről sortűz alá vették a Császári Gárdát. A Császári Gárda veresége és a szövetségesek előretörése teljesen felbontotta a rendet a francia seregben.

Ezt látva Wellington kiadta a parancsot az általános rohamra. Napoleont sokáig kellett győzködni, mire belátta, hogy a csata elveszett, s hogy jobban teszi, ha megmaradt seregével visszavonul. Ezután a csata után  a Waterloo kifejezés az angol nyelvben a döntő végkimenetel szinonimájaként honosodott meg.