Évfordulók, események

A "százéves háború" fontosabb hadjáratai A viszály kezdetén III. Edward angol király igényt tartott a francia trónra, a francia rendek azonban a Valois-családból származó VI. Fülöp mellett döntöttek. Fülöp hatalomra kerülése után korlátozta a flamand-angol gyapjúkereskedelmet, és veszélyeztette az angol fennhatóság alatt álló területeket. Emiatt az angol király 1337-ben megtámadta Franciaországot.1340-ben az angol-flandriai flotta Sluisnál vereséget mért a francia flottára. A francia szárazföldi haderő Crécynél, majd Poitiers-nél súlyos vereséget szenvedett.

Az angol siker nagyrészt az újfajta, íjászgyalogságra építő taktikának volt köszönhető. A lovagi hadviselés csődöt mondott. 1413-ban V. Henrik révén olyan uralkodó került az angol trónra, aki felismerte, hogy végleg legyőzheti a régi ellenséget. Ennek érdekében szövetséget kötött a burgund hercegekkel, majd az angol seregek újra megtámadták Franciaországot.

Az angolok Azincourt-nál (1415) hatalmas győzelmet arattak, majd elfoglalták Észak-Franciaországot és Párizst. A troyesi szerződésben (1420) a franciák elismerték ugyan V. Henrik trónigényét, azonban 1422-től a hatalmat mégis a francia trónörökös (dauphin) gyakorolta, aki VII. Károly néven királlyá nyilvánította magát. Ezután újabb angol hadjárat indult, melynek célja a dauphin befolyása alá tartozó összes terület elfoglalása volt Közép- és Dél-Franciaországban.

1428 októberében ostrom alá vették Orléans városát. Ebben a kilátástalan helyzetben jelent meg Jeanne d'Arc, aki elhitette a franciákkal, hogy képesek győzni. Jeanne d'Arc felszabadította Orléans-t az angol ostrom alól (1429), majd sorozatos győzelmek után lehetővé tette, hogy VII. Károlyt Reims-ben végre királlyá koronázzák. Jeanne-t a burgundiak hamarosan elfogták, és átadták az angoloknak, akik boszorkányként megégették. A franciák azonban ezután is egyre több területet foglaltak vissza, míg végül 1453-ra az ország egész területét visszafoglalták.