Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1921. január 19-én született Mészöly Miklós

"... neki az is tanítványa, aki nem az." Esterházy Péter
"Hogy egyek legyünk a gyökértelenségben" - írta Pilinszky. A hetvenéves Mészöly Miklóst egy emlékkönyvvel köszöntötték tisztelői és barátai, ennek címét egy szent Pál-levélből kiválasztott szókapcsolat adja: "Tagjai vagyunk egymásnak". Ez a kötet inkább azok főhajtása, akik Mészölyben mesterüket, ifjúságuk egyik vezető útmutatóját látják. Esterházy Péter írja róla nekrológjában: "Nemcsak a nyelvet változtatta meg, hanem a prózaíró viszonyát a nyelvhez...
 
Mészöly után más lett az irodalmi nyelv... Ezért neki az is tanítványa, aki nem az." Nem oda jutottunk-e ismét, amit már idéztem: "A polgári élet zsebszótára után..." S ha Mészöly sokaknak ´nehéz olvasmány´, bizonyára azért az, mert nagyon is hozzászoktunk a polgári ízlés diktálta irodalomhoz. Mészöly Miklós egyik "asztali értekezés"-ében Cervantest idézi: "Az út mindig jobb, mint a fogadók." - "Már csak azért is - mondja -, mert mi más van nekünk, mint az út?"
 
A fogadóknál jobb az út, de az útnál is jobb a megérkezés. Persze, itt a földön az út és a fogadók vannak adva számunkra, a megérkezésről - hogy megint Pilinszkyt idézzük - "csak hasonlatok beszélnek". Mi mégis hisszük, hogy M. M. megérkezett. Imádságunkkal kísérjük a túlsó partra, és szívünkre szorítjuk, amit ránk hagyott.”

Jelenits István (Új Ember 2001. augusztus 5.)

 

 "A főoldalon helyezkedtem el most is, de úgy, hogy a célegyenessel legyek szemközt, ahol majd négyszer láthatom Bálintot, amint szembefut velem. De ugyanakkor a falura, az ikoncsillogású szoborra is odaláttam az új helyemről, és ki a rétre is messze, ahonnét a szél fújt, meg ahol a szekerek táboroztak. És a két futballkapuról is jobban látszott innét, hogy a felső keresztrúdjuk kicsit görbe.

Ebbe az egyszerű és különcködés nélküli tágasságba robbant bele az a féktelen iram, amit Bálint már az első körnél diktált. Elég nehéz feladatra vállalkozott: úgyszólván semmiből kellett kicsikarnia az elismerést és a jó eredményt, de éppen ezt akarta. Nemcsak a közönség volt laikus, de a pálya se bizonyult valami rugalmasnak.

Azonkívül az erős oldalszél is nagyon zavarta. És az ellenfelei is kidőltek hamar, kettő a második kör után, a harmadik pedig az ezredik méternél, annyira túlfeszítették magukat Bálint példájára. Viszont a csönd épp azután kezdett igazi csönd lenni, a harmadik kör végénél. Akkor már alig volt mozgás a közönség között, csak a lovak nyihogtak fel időnként – és mindez együtt hatott úgy, mint ami többé nem ismételhető meg és tovább nem fokozható."

Mészöly Miklós: Az atléta halála (részlet)

Kapcsolódó linkek