Évfordulók, események

A Vezúv 79-es kitörése az első, történelmileg dokumentált hasonló jellegű esemény. A kitörés bekövetkeztét számos előzetes földrengés jelezte, valamint a kutak kiszáradása. Amikor a kitörés bekövetkezett 79. augusztus 24-én, a kitörő izzó anyagok és gázok felrobbantották a hegy egyik oldalát és ennek anyagát 2 km-es távolságban szórták szét.

A kitörés elpusztította Pompeii, Herculaneum és Stabiae városait, ezáltal az ókor egyik legsúlyosabb katasztrófájaként tartják számon. Az ijesztő jelenségnek idősebb Plinius is tanúja volt, aki abban az időben a misenumi római flotta parancsnokaként tevékenykedett. Plinius maga is a vulkánkitörés áldozata lett, miután flottájával Stabiae lakosainak segítségére sietett. Unokaöccse ifjabb Plinius, Misenumból figyelte az eseményeket, melyeket a későbbiekben (106-ban) részletesen is leírt. Írásait az első vulkanológiai feljegyzésekként tartják számon.

Plinius írásaiból tudjuk, hogy a vulkánkitörést követő földrengések során a tengervíz előbb visszahúzódott, majd erős hullámzással visszatért (ezt a jelenséget ma cúnaminak nevezik). A két elpusztított város, Pompej és Herculaneum lakosainak számáról csak becslések vannak, így nem ismert pontosan a kitörésben elpusztultak száma. Pompeiiben 1150 holttestre – pontosabban azok a hamu által megőrzött nyomaira, üregekre – bukkantak, Herculaneumban pedig kb. 350 emberi csontvázat hoztak a felszínre. Ezen számok azonban nem tükrözik a teljes létszámot, az egész vidéken jóval többen estek áldozatául a kitörésnek.

A kitörés következtében fellépő földmozgások során megváltozott a Sarno folyó medre és megemelkedett a tengerpart is, minek következtében Herculaneum kikötője ma 500 m-rel távolabb fekszik a tengerparttól.