Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1881. február 9-én halt meg Dosztojevszkij

"Az önmegismerés gyenge oldalunk, pedig feltétlenül szükség van rá."

Dosztojevszkij apja orvos volt és részeges, kegyetlenkedő földesúr, feldühödött jobbágyai verték agyon. A fiút epileptikus rohamok gyötrik. Ki akar szakadni ebből az eszmei és testi delíriumokkal teljes világból: hadmérnöknek készül, és felvilágosodott, társadalmi változásról álmodozó társaságokba jár. Így kerül vádlottként egy politikai büntetőperbe, amellyel a cári rend meg akarja rémíteni a továbbnéző értelmiségi ifjúságot. Halálra ítélik, kivezetik az akasztófa alá, és csak ott olvassák fel a kegyelmet. És ezután következik a pokol: a szibériai kényszermunka, majd a véghetetlen és gyötrő katonai szolgálat. Dosztojevszkij harmincnyolc éves volt, amikor visszatérhetett az emberi társadalomba.

 

 

Eddigi életének fő élményei: a rémület, a szorongás, az iszonyat, a megaláztatás. És közben az epileptikus rohamok. Majd a zilált és szomorú magánélet. Első felesége tüdőbajban meghal, utána következik egy szenvedélyes szerelem egy nagyon kulturált, de az őrület határán tévelygő egzaltált asszonnyal. Majd csak a végső években talál megnyugvást titkárnője, későbbi második felesége oldalán. De ez a szenvedélyekkel, szorongó bánatokkal és zilált szerelmekkel teljes élet sem elégíti ki zaklatott lelkét - mindehhez szenvedélyes szerencsejátékos; amit hamarosan nagy sikerű könyveivel keres, elveszti kártyán vagy ruletten. És nincs elég ereje küzdeni e mindennél értelmetlenebb szenvedély ellen.   ….

Dosztojevszkijnél a bűn vagy a bűn lehetősége mindig jelen van. De a bűn tőszomszédságában az erény, a részvét, a hasznos élet - mint másik lehetőség. A kép, amelyet elébünk tár, mindig gyötrő, de a kilátás a lélek felemelkedése felé mutat. Olykor az olvasó egyenest visszaretten, irtózik az ábrázolt világtól, mint az Ördögök megszállott anarchistáitól vagy A játékos kártya- és rulettbarlangjaitól, miközben az író vélekedésével - például az Ördögök indulatos reakciósságával - sem tud egyetérteni. Mégis: mindig lenyűgöz az emberábrázolás példátlan árnyaltsága. És ehhez Dosztojevszkij kitűnő elbeszélő. Nem a szavak és mondatok gondos mérlegelője. Érezhető is olykor, hogy az író gyorsírásba diktált, ahogy éppen az eszébe jutott, és utána alig-alig olvasta át. A történet azonban ellenállhatatlanul viszi magával az olvasót, aki együtt szenved az íróval és hőseivel.

                                                          forrás: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (literatura.hu)

Kapcsolódó linkek