Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    
1600. február 17.

1600. február 17-én halt meg Giordano Bruno

A máglyahalálra ítélt tudós a reneszánsz egyik legeredetibb alakja volt.

".... különösen világos felfogásom, melyet vallottam és vallok, a világegyetem végtelenségéről, mi a végtelen isteni hatalom kifolyása, mert az isteni jósághoz és hatalomhoz méltatlannak tartom, hogy mikor képes volt e világon kívül egy másikat és még végtelenül sokat létre hívni, egy egyetlen véges világot teremtsen.

Ezért azt hirdettem, hogy végtelen sok a mi földünkhöz hasonló külön világ létezik. Pythagorassal a földet épp olyan égitestnek tartom, mint a holdat, bolygókat és csillagokat, melyek száma végtelen, s melyek együttvéve végtelen összességet alkotnak a végtelen térben. Ezt nevezem én univerzumnak, melyben számtalan világ van úgy, hogy a világegyetem végtelensége kettős, mert egyrészt nagyságára, másrészt a világok végtelen sokaságára vonatkozik, mi által közvetve mindenesetre egy hitigazság látszik megtámadottnak."

forrás: részlet Giordano Bruno inkvizíciós pörének irataiból (Koltay-Kastner Jenő fordítása)

 

Giordano Bruno egyetlen hiteles képe Giordano Bruno
egyetlen hiteles képe 		Giordano Bruno a katedrán Ettore Ferrari alkotása) Giordano Bruno a katedrán
Ettore Ferrari alkotása) 		Giordano Bruno az inkvizíció máglyáján Ettore Ferrari alkotása Giordano Bruno az inkvizíció máglyáján
Ettore Ferrari alkotása 		Giordano Bruno szobra Rómában Ettore Ferrari alkotása Giordano Bruno szobra Rómában
Ettore Ferrari alkotása
 
Giordano Bruno már akkor végtelen világegyetemekről és végtelen számú napokról beszélt, amikor még a heliocentrikus világképet is nagy merészség volt hangoztatni, hiszen a ptolemaioszi, földközpontú világkép volt az uralkodó. Írt az anyag természetéről, az erények fontosságáról az emberi jellem formálásában, beutazta egész Európát, hogy a különféle egyetemeken a maga kissé keresetlen modorában ostorozza az akkor egyeduralkodónak tekintett arisztoteliánus filozófia magukat mindentudónak tartó követőit.
 
Rendkívüli emlékezőtehetségének titkát igyekezett megosztani az emlékezet művészetéről írott munkájában, de a politika terepe sem volt idegen tőle, hiszen évekig élt I. Erzsébet Angliájában a francia király nagykövetségének tagjaként. Tanított, írt, vitázott, mindig szem előtt volt, ezzel felkeltette az inkvizíció figyelmét is. Bár tudta, hogy Itáliában veszély leselkedik rá, 1592-ben mégis hazatért, Velencében vállalt emlékezetfejlesztést, de saját tanítványa adta föl az inkvizíciónak.
Tanításait veszélyesnek minősítették, könyvei fellelhető példányait elpusztították. Bármennyire igyekeztek is rávenni a bűnbánatra, ő meggyőződéssel vallotta, hogy sem a vallás, sem a filozófia, sem a tudomány ellen nem vétett, ezért nem is hajlandó semmit visszavonni. Tettével mai napig ható példát mutatott, szobrát éppen oda állították 1889-ben, ahol annak idején a máglyája állt.
 

Kapcsolódó linkek

Előző nap
Következő nap