Évfordulók, események

Széchenyi István angliai útjáról hazatérve úgy fogalmazott, hogy három dolgot kell megtanulni Angliától: az alkotmányt, a gépipart és a lótenyésztést. A lóversenyeket és a lótenyésztést igen fontosnak tartja, melyet írásban és szóban folyton folyvást szorgalmazott. 1821-ben, naplója tanúsága szerint többedmagával díjat tűz ki a majdani pesti futtatásokra. Ebben az évben ismét Angliában járt, gondosan tanulmányozta a lóversenyzés alapszabályait, s itthon megszer-kesztette az első magyar nyelvű versenyszabályzatot.

Az 1827 júniusában tartott első pesti lóversenyre mintegy 15 ezer néző volt kíváncsi, ahol először a tömegek szórakoztatása végett tartott ún. „elegyes” futást rendezték meg, itt minden magyarországi ló indulhatott. Széchenyi Naplójában érzékletesen beszámol a 27 fős mezőny tarkaságáról: az arisztokraták jól ápolt, felszerelt lovain ülő főként angol zsokék mellett egyszerre festői és barbár látványt kínáltak a vidékről érkező csikósok, a lovukat szőrén megülő parasztlegények, akiknek egytől egyig az volt a céljuk, hogy legyőzzék a gazdag urak méneseit.

Johann Erdmann Gottlieb Prestel litográfiája

A nagyszámú közönség ekkor még nem kötött fogadásokat csak élvezte a gyönyörű lovak vágtázását. A versenyeken nem volt nyeremény, hiszen más tulajdonosok lovai ezen nem vettek részt, s amúgy is nem a verseny, hanem a lovak kipróbálása, tehetségük lemérése volt a cél.

„Nagy megelégedéssel jelenthetem ..., hogy az elmúlt évben hazánkban is megindult a lóversenyek – ésszerű és előítéletmentes alapokon. Lehet a lóversenyt népimulatságnak, vagy népünnepélynek tekinteni, akár a pályát a hazárd játékoskedv területének, a valódi támogatót ezt nem nagyon érdekli, az erkölcsös hazafinak, pedig talán kívánatos, hogy a meggondolatlanság és a pazarlás ne kapjon széles teret.

Az ügy azonban megérdemli, hogy más szempontból is lássuk és csak akkor fejlődhet, ha sok és különböző érdeklődést sikerül felkelteni a cél érdekében.

Minden tenyésztő számára – a rentábilitáson felül szükséges a nemes passziója számára buzdítás, kell, hogy valamilyen célja legyen és a jó lovak tenyésztésének, kell, hogy legyen egy vizsga, egy szervezet, ahol a produktum megmutatja, mit tud, ahol az összes lószakértő elismeri, a közönség ünneplésével a tenyésztőt tisztelettel és kitüntetéssel jutalmazza és a tenyésztés jóhírét terjeszti.”

Wesselényi Miklós levele Sibó, 1828. január