Évfordulók, események

Az 1920-as, 30-as évekre az amerikai nagyvárosokban megsokszorozódott az autók száma. Oklahoma államban, 1913-ban, a becslések szerint három ezer autó volt, 1930-ban, már 500 ezer. A gond az volt, hogy a belvárosi parkolóhelyeket elfoglalták az ott dolgozók, s a többieknek nem maradt szabad hely.

A város korlátozta a parkolási időt. A közlekedési rendőrök krétával megjelölték a gumikat, mérték az időt, és osztogatták a jegyeket. Végül Oklahoma City Kereskedelmi Kamarája vette kézbe a dolgot. Carlton Cole Magee találta meg a megoldást: az érmével működő parkoló órát. (coin controlled parking meter). Carlton Cole Magee 1935. május 13-án nyújtotta be a szabadalmi hivatalba a találmányát.

Az első parkoló órát 1935. július 16- án állították fel Oklahoma Cityben. A városi polgárok cseppet sem örültek neki, tiltakoztak ellene, többször megkísérelték megrongálni őket.

Napjainkban a világ minden nagyobb városában fokozott gondot jelent a  közterületeken való parkolás. Egyetlen személygépjármű közterületi elhelyezése (parkolása) 12,5 m² alapterületet foglal el a közterületből, miközben egy sűrűn beépített városi környezetben egy ekkorra területszakaszra fajlagosan akár 10-20 db lakás vagy irodahelyiség is juthat.

Éppen ezért a sűrűbben lakott területeken a térelosztási (illetve környezetvédelmi, terhelési) problémák csökkentése érdekében fizető zónákat hoznak létre. Az ilyen fizetős közterületek jellegzetes utcabútora a parkolóóra, amelynek igényes kialakításában egyre inkább nem csak a funkcionalitás, hanem a dizájn is szerepet kap, hiszen egy-egy terület vagy város utcaképét, karakterét is meghatározó elemmé válhat.

A fizető parkolás elterjedt, érmével vagy bankjeggyel, esetleg bankkártyával vagy speciális parkolókártyával történő kiegyenlítése mellett a modern infokommunikációs hálózatok és a fizető parkolás rendszerének összekapcsolásával egyre inkább előtérbe kerül a mobilparkolás és az internetes parkolás lehetősége is.