Évfordulók, események

Francis Harry Compton Crick az angliai Northamptonban született 1916-ban. Apja, aki cipőgyár tulajdonos volt, gyerekkorában egy enciklopédiát ajándékozott fiacskájának, hogy tudományos kérdéseire abban keresse a válaszokat.

A londoni University College-on fizikai tanulmányokat folytatott, majd a II. világháború alatt víz alatti aknákat épített. A háború után az élő és élettelen közötti határ kezdte el foglalkoztatni, így kémiai és biológiai tanulmányokat folytatott.

1949-ben csatlakozott a cambridgei molekuláris biológiai laboratóriumhoz. Crick figyelme akkor terelődött a biokémiára, amikor rájöttek, hogy a DNS finomszerkezetének megállapításához hagyományos kémiai módszerek elégtelenek és a fizika új módszereire, eszközeire van szükség. Az óriás molekulák tanulmányozásának egyik módszere a röntgendiffrakciós eljárás volt.

Ennek segítségével Maurice Wilkins 1953-ra elegendő mennyiségű adatot gyűjtött össze. Ezeknek az adatoknak, valamint az addigi nukleinsav-kutatás eredményeinek birtokában Francis Crick és James D. Watson modellt dolgozott ki a DNS-re vonatkozóan, mely szerint az öröklés anyagát hordozó DNS felépítése - kettős spirál szerkezete.

Crick és Watson DNS modellje, ami 1953-ban épült, jelenleg a Londoni Nemzeti Tudományos Múzeumban tekinthető meg.

Watson és Crick elkezdtek kettős csavarvonal elrendezéseken gondolkodni, de nem volt elég információjuk a csavarodásról és a távolságról a két szál között.

Egy  1951-es fotó adatai alapján Watson és Crick nem csak azt tudták megállapítani, hogy a távolság a két szál között állandó, hanem a pontos 2 nanométeres értékét is meg tudták mérni. Ugyanaz a fotó adta meg nekik a a hélix 3,4 nanométer/10 bázispár „sűrűségét”.

Az utolsó ötlet akkor jött, amikor Crick és Watson meglátták, hogy a bázisok kiegészítő párosítása magyarázattal szolgálhat Chargaff elgondolkoztató felfedezésére. Ennek ellenére a bázisok szerkezetét hibásan tippelték a tankönyvekben enol tautomernek, mivel nagyobb eséllyel vannak ketonformában. Amikor Jerry Donohue rámutatott erre a téveszmére Watsonnak, Watson gyorsan rájött, hogy az adenin-timin párok, és a guanin és citozin párok majdnem megegyező formájúak, és egyenlő méretű „létrafokokat” hoznak létre a két szál között.

Crick és Watson híres cikkében a Nature-ben 1953-ban azt mondták, hogy a munkájukat Wilkins és Franklin munkája ösztönözte, a munkájuk alapja volt. Ennek ellenére megegyeztek Wilkins-szel és Franklinnel, hogy cikkeiket a Nature közös lapszámában hozzák nyilvánosságra az ígért szerkezet hasznára.

Bár a kettős spirál szerkezet felfedezése 1953 februárjának utolsó napján történt, Crick és Watson erről szóló tanulmánya csupán 1953. április 25-én jelenik meg a Nature-ben. A brit sajtó tulajdonképpen május 15-éig nem is ugrik rá a témára, június 13-án a Times magazin fogalmazza meg először igazán a felismerés jelentőségét: "a DNS olyan fontosságú a biológusok számára, mint az uránium az atomfizikusoknak."

Crick és Watson DNS modellje, ami 1953-ban épült, jelenleg a Londoni Nemzeti Tudományos Múzeumban tekinthető meg.

1962-ben Maurice Wilkins, Francis Crick és James D. Watson orvosi Nobel-díjat kapott : "a nukleinsavak szerkezeti felépítését érintő felfedezésükért, és ezek információszállító szerepéért az élő anyagban."