Évfordulók, események

A Viking űrszonda egy Titan/Centaur rakétán indult Cape Canaveral-ről 1975. augusztus 20-án. A repülés 10 hónapig tartott, addig a szonda készenléti állapotban működött.A Viking–1 programját eredetileg nem szabták hosszúra a tervezők, a leszállóegység 60 napos, a keringő egység 90 napos küldetést kapott.

Ezzel szemben a berendezések hosszú élettartama miatt a küldetést évekkel lehetett kiterjeszteni, a keringő egységét 4 évvel, a leszállóegységét több mint 6 évvel. A szonda legfontosabb programjának a leszállóegység kutatásai számítottak, a tervezők az egykori vagy jelenbeli marsi élet jeleinek megtalálását bízták a szondára.

A kísérletek kiindulási pontja az a feltételezés volt, hogy marsi élet is csak vizet tartalmazó talajban lehet. A keringések során 52 000 fotó készült, ezekkel a bolygó felszínének 97 százalékát sikerült lefedni. A Viking–1 másik, kevésbé ismert részfeladata a Mars holdjainak fényképezése volt. A keringő egység többször is elrepült a Mars holdjai, a Phobos és a Deimos mellett. Ezek során a történelemben először készültek jó felbontású képek a két kis égitestről.

A Viking űrszondák olyan hatalmas mennyiségű adatot szolgáltattak az évekig tartó működésük során, hogy azok teljes körét a mai napig nem dolgozták még fel a tudósok. Az eddig feldolgozott adatokból néhány fontos következtetés azonban már levonható:

• A Mars felszíne egy vasban gazdag, nagymértékben oxidálódott agyagrétegből áll, amely nedvesség jelenlétében szabadjára engedi a megkötött oxigént.
• A felszínen nem sikerült szerves molekulákat kimutatni (a legprimitívebb életnek sem volt nyoma).
• A korábban távérzékeléssel sosem detektált nitrogén a marsi légkör fontos összetevője.
• A marsi felszín rendkívül lassan változik, sokkal lassabb az erózió, vagy más felszínformáló erő hatása, mint a Földön.