Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1932. február 21-én halt meg Gulácsy Lajos
„A költő, aki ecsetjével verseket festett, és céhbeli volt az írók között is. ” (Kosztolányi Dezső)
"Gulácsy igazi tragédiája, amely elől a téboly lárvája mögé menekült: egy tiszta művész egy tisztára művészietlen korba született bele, és megpróbálta azt a maga számára elviselhetővé tenni, sőt a maga képére és hasonlatosságára szépítette. Túlságosan gyönge és gyöngéd volt ehhez, és túlságosan erőszakos és kíméletlen a kor, hogy ez sikerülhessen. Így menekült lassan, de biztosan egy másik dimenzióba. Innen, a halál életéből az élet halálába: az őrületbe. De mint Oféliáé, az ő tébolya is szép volt. Dalolva merült el az örvényben, és virágokat hintett a habok közé.”
(Juhász Gyula: A szépség betege. Magyarság, 1925. febr.1. 10-13. old. in: Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Corvina, Bp., 1979.188 p.)
„ Csecsemőkoromban nem jósoltak semmi jót és fennmaradásomhoz nem fűztek sok reményt. Koraszülött voltam s meleg tányérok közé helyezték zsarátpiros igénytelen testemet s ott éltem le azt az időt, mely a féleszmélettől az igazi élethez vezetett. - Mintha a másoknak oly pazarló élet nekem megtagadta volna a legszükségesebb életfeltételt, és egy mesterkedés sikerétől tette függővé silány kis első rúgkapálásaimat is. - Utolsó és egyetlen gyermeke lévén szüleimnek, megmaradásomhoz erősen ragaszkodtak. Így a természettel meggyőzte a harcot a túlságos gondoskodás, és én életben maradtam (vagyis átevickéltem a valóságos, minden meleg tányérok pártfogása nélküli valós életbe."
(Születéséről. Kézirat, OSZK Fond 124/53)
Kapcsolódó linkek