ÚJRAOLVASÓ: Egy ember élete (önéletrajz)

ÚJRAOLVASÓ című rovatunkban a magyar irodalom meghatározó, mérvadó személyiségének

életútjára, életművére, egy-egy alkotására szeretnénk felhívni a figyelmet. 

Újraolvasással is ünnepeljük együtt egy-egy kerek évforduló kapcsán irodalmunk nagyjait és műveiket!

Kassák Lajos 37 évesen, 1924-ben kezdi írni nagyszabású regényes önéletrajzát Egy ember élete címmel. Az első részlet a Nyugat 1924. augusztus-szeptemberi összevont számában jelent meg. Kassák így ír művéről az első sorokban: „És kihangsúlyozom, hogy az én értelmezésemben most nem művészetet csinálok. Nem elsődlegesen teremteni akarok, csak egy megteremtett lénynek, magamnak a múltját akarom visszaidézni, olyan eszközökkel, amilyenek a rendelkezésemre állnak. Speciálisan művész vagyok s így az ESZKÖZEIM itt is csak a művészet eszközei maradnak. Lesznek, akik velem ellentétben ezt a munkámat is művészetnek fogják nevezni, én csak az élet másolását akarom adni, szinte iskolázatlan egyszerűséggel és mechanikus pontossággal.”

Erg Ágoston a Korunk 1927-es novemberi számában így ír a közben könyvalakban is megjelent műről:

„A forma minden merevségével és egyszerűségével nagyobbra növeszti az életrajz epikai hitelét, egyszersmind pedig messzire távolítja a polgári gusztustól, amely az első és második kötetben nem igen láthat mást, mint egy elszánt, sőt konok gyermek csinytevéseinek felsorolását. A fiú egy rossz bizonyítvány miatt otthagyja a középiskolát, lakatosinasnak szegődik és kíváncsi, értelmes szemmel látja meg különös családja széthullását, kíváncsian és egészségesen éli meg a pubertás első főlgerjedését és első szexuális kiábrándulását. Az újpesti lakatoslegény higgadtfejű, osztálytudatos munkássá válik, aki sztrájkot szervez, nőket csábit, biráló rosszalással olvasgatja Petőfit, verseket kezd írni s egy hirtelen ötletnek engedve, jó szerencséjére bizva magát, elindúl Párisba. Gyárak és gépek között él és itt, a mühelyben érzi meg, hogy a munkásosztály felszabadulása a gépek mögül fog megindúlni. „Még sohasem voltam egy gyár belsejében, csak hírből tudtam, hogy az nagy, hatalmas és borzalmas. De távolról sem tudtam elképzelni olyannak, mint ahogy az a valóságban előttem állt, jobban mondva körülöttem, alattam és fölöttem nyüzsgött, zúgott és élt minden porcikájában külön és az én részemre szinte fölfoghatatlan egészben... Az emberek felgyürközötten s valami nyugalmas fölényben álltak és járkáltak a padok között. Nem napszámosai voltak ők a munkának, hanem irányító, parancsoló urai a gépeknek. Igen, így igen – gondoltam – a nyers vasból, a kemény acélból és csillogó rézből kerekeket, csapágyakat és szelepeket esztergályozni.…..

Kassák életrajza nem regény. Egy ember élete és XX. századbeli emberségünk egy dokumentuma.”