ÚJRAOLVASÓ: Minden megvan (novella)

Az elbeszélés Jacobi Péter világhírű hegedűművész hazaérkezésével indul. Azért jön vissza szülővárosába, hogy átvegyen egy kitüntetést és hogy koncertet adjon. Visszaemlékezéséből egy régi világ tárul elénk, barátok, ismerősök, szerelmek, utcák képe.

Részlet a novellából:

„Istenem, gondolta, jártam ezen a földön. Láttam érdes követ horzsoló alkonyati napfényt. Mutattál nekem füvet, kavicsot, gyereket popók közt. És almát, ablakot. De mire ismertem rá ebben a kőben? Álltam egyszer ebben a kapuban márciusban, utazás előtt voltunk, és ráismertem egy előbbi márciusra: és most ráismertem erre a régebbi ráismerésre. „

„A novella az emlékezés logikája szerint építkezik. Az így keletkezett kihagyások is csönd formájában épülnek a szövegbe. Az elbeszélés fejezetekre bontása ugyancsak hallgatást áramoltat a sorok közé, mivel az egyes fejezetek kezdőmondatai gyakran az előző fejezet zárópasszusaira reagálnak, azt folytatják, s a köztük képileg megjelenő írásszünet, közepén a fejezetsorszámmal kizökkenti, megszakítja a szöveg szándékolt folytonosságát, mintegy darab csöndet iktatva közbe.”

(Hernádi Mára: A mondhatatlanra nyíló ablak : Ottlik Géza: Minden megvan. Tiszatáj. 2003.04.)