ÚJRAOLVASÓ: Vadrózsa ága

Tamási Áron életrajzi regényciklusának (életrajzának megírását eredetileg három kötetre tervezte, de a második rész sosem készült el.) utolsó, be nem fejezett darabja a Vadrózsa ága. Első része a Bölcső és Bagoly (1953), amelyben gyermekkorát eleveníti fel az író. A halála után kiadott visszaemlékezését feleségének már betegágyáról diktálta le.

„Sokszor föltettem magamnak azt a kérdést, hogy egyforma környezet, azonos művelődés és az öröklés közös útja ellenére, mégis miért kiváló az egyik ember, köznapi a másik, s tökkelütött a harmadik.”

Az író életének történetébe 1926-ban kapcsolódunk be, amikor is az Amerikából hazatérő Tamási részt vett az Erdélyi Helikon írói csoport megalakulásán. Sorsának alakulását (édesapja halálát, Nyírő Józseffel való barátságát), küzdelmeit, sikereit, alkotásain keresztül ismerhetjük meg. Bepillantást nyerünk többek között a Szűzmáriás királyfi, a Czímeresek, az Ábel-trilógia keletkezéstörténetébe. Mindeközben pedig képet kapunk a kor irodalmárairól, a Centrál kávéházban zajló életről, ahol „a nagy márványasztal mellett ott ül Karinthy Frigyes, s kézzel-lábbal úgy tesz, mintha sürgős írnivalót írna.”

„A Vadrózsa ágát a valóság ízei járják át: a pajzánság, az életigenlés, a megbocsátás – néha egy elnéző mosoly az emberek felé, néha ironikus fintor önmaga felé.”

(Réti Tamás: Tamási Áron: Vadrózsa ága. Irodalomtörténeti közlemények, 1968/4.sz. 492 p.)