ÚJRAOLVASÓ: Világló éjszaka (novella)

„Gyermeki örömmel nézi a májusi pirkadatot, és tiszta szívét elönti a hit, hogy talán mégis boldog lesz a világ.”

  Egy festői kis hegyi tanyán él Csutak a kutya, akinek éppen az a legnagyobb gondja, hogy gazdája Külü Benke miért nem akar már végre hazaindulni, hogy jól belakmározzanak az ebédből, amelyet Aniska készített neki. Mikor aztán végre sikerül „rávennie” a „nagy mesteri gazdát”, hogy elinduljanak, úton-útfélen megállnak, mert valami igen csak furcsa hangot hallanak a kék égről alászállni. Benke már látja is elrepülni fejük felett a harci gépeket, és a lábát is rögtön el kezdi húzni, nehogy valaki észrevegye, hogy már nem is sántít annyira, és elvigyék a háborúba.

Hazatérvén a háború borzalmainak látképe azonban eltűnik szeme elől. Egy nem arra az időpontra várt eseménnyel kell szembenéznie...

„De azért elég jól haladnak a ház felé, melynek a tetején meg-megfuvintja a szellő a szálló füstöt. Benke magába merülve a háborún gondolkozik, mely a németek tüzes gőze nyomán már öt éve dúlja a világot.”

„Egyszerű havasi története „százados ének”, bár csupán egy magasan húzó repülőgépraj árulja el, hogy folyik a második világháború. Nincs ebben a novellában fölösleges szó, öncélú dísz, fáradt mondat, maga a tökéletesség. Egyszerű emberek egyetlen éjszakája mutatja meg a villám fényénél a század roppant viaskodását.”

(forrás: Féja Géza: Egyetlen éjszaka története in.: Tóth Tibor: Tamási kalauz : Olvasókönyv középiskolásoknak. Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház. Békéscsaba, 2009. 152p.)