ÚJRAOLVASÓ: Falusi elégia
„harangvirágos, omló föld ölébe
olyan nagyon miért siettetek?”
A Falusi elégia az Erdélyi Szemle 1919. november-decemberi és 1920. január-februári számaiban jelent meg. A költő első verseskötetének címéül is ezt választotta, amely 1921-ban jelent meg.
„...hatással volt az is rá, hogy féltestvére kisgyermekként, még az ő születése előtt elhunyt, s a temetőben Áprily sokszor látta a sírját. Falusi elégia című versében őt szólítja meg. Részben irigyli testvérét, hogy a halálban nyugalomra talált, de mégis az élet mellett dönt. A szituációban elsősorban az ragadja meg, hogy milyen kapcsolat létezhet élők és holtak között.”
(Yoo Jin-Il: Áprily Lajos költészete. Littera Nova. Bp., 2005. 17 p.)
„Nevek címmel sirattam el tanártársaimat...ebből az idegeket összerázó időkből született meg 1919-ben az a rövid ciklus (a Falusi elégia), mely 1921-ben, harmincnégy éves koromban megjelent első verseskötetemnek címet adott, s a föld színére feltört vers-patakomat a növekvő erdélyi magyar irodalom sodrába állította.”
(Győri János: Áprily Lajos. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp., 1967.61 p.)
