ÚJRAOLVASÓ: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam

108 éve született és 70 éve halt meg Rejtő Jenő
Megyek meghódítani az életet, megyek fiatalon, tehetséggel, harcos kedvvel, új gondolatoktól impregnáltan, nagy invenciókkal neki a világnak, az életnek.”

Rejtő Jenő naplószerű memoárját Varga Katalin állította össze a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kézirategyüttes-, családi és baráti levelezések alapján. A kötet 1927-1930 között követi nyomon a szerző életét, kalandozásait a nagyvilágban.

„ A számozott oldalakat kiemelve és sorba rakva egy szenzációs, az eddig ismert Rejtő-írásokhoz viszonyítva merőben más stílusú, személyes hangvételű, humorban, iróniában sem szűkölködő, jó emberismeretről sőt emberszeretetről tanúskodó, megdöbbentő politikai éleslátást bizonyító, torzóban maradt, talán útirajznak szánt, cím nélküli írás alakult ki. E naplószerű mű segítségével képet alkothatunk a húszas évei első felében járó író műveltségi szintjéről, olvasottságáról, szociális érzékenységéről, politikai tájékozottságáról, íráskészségéről.” (Varga Katalin)

A kötet mintegy folytatásaként jelent meg a Bedekker csavargók számára (teljes mű) című könyv, „amelyben a naplórészletek megmutatják, milyen iszonyatosan nehéz volt a sorsa a két világháború között azoknak az embereknek, akik minden terv, kilátás, pénz és miegyebek nélkül indultak neki a világnak.” (Uzseka Norbert)

„...de itt Pesten mihez kezdjek, hiszen itt amellett, hogy koldus vagyok, úrnak kell lennem, itt dacára annak, hogy nincs cigarettám, nem szedhetek fel cigarettavéget, itt csupa barát és jóakaró van, tehát nem számíthatok senkire, hogy jóságos idegenként pártfogásába vesz, munkát ad, és megengedi, hogy a műhelyben háljak. De azért jó itt, az ismerős kávéházak mentén járni, a sápadt, elkínzott, blazírt humorú, pesti fejeket nézni, ismerős, hazai szót hallani, magyar cégtáblákat olvasni.”

Kapcsolódó linkek: