ÚJRAOLVASÓ: Páskándi Géza: Weisskopf úr, hány óra? (novella, 1965.)

„...a teljes emberiség egyforma hosszú, egyforma végtelen az idővel.”
A történet a fasiszta megszállás alatt játszódik, egy börtönben, ahol egy cella három rabját, - jobb elfoglaltság hiányában -  az idő foglalkoztatja. Egyikük, egy filozófus aki az időt, mint fogalmat vizsgálja, a katona arról az időről elmélkedik, amelyet túl kell élni, míg a zsidó órás, a személyes, múló időt definiálja.

 

„Páskándi Géza síkjaira bontja a mérhető és a mérhetetlen időt, úgy teszi elbeszélése szerkezeti elemévé. Filozófus hőse (nevezzük cella-filozófusnak, ahogy a másikat katedra-filozófusnak) a börtönben lát hozzá időfilozófiájának rendszerbe foglalásához, vagyis ott, ahol az idő megállni látszik. De mégsem áll meg: cellatársait jobban érdekli a konkrét idő; „Weisskopf úr, hány óra?” - faggatják minduntalan a nem időjós, nem is bölcselő, csupán kifinomult időérzékkel rendelkező órást, s bosszantóan elterelik filozófusunk figyelmét az elvont időről...”

(Szilágyi Júlia: Idő és irodalom. Korunk, 1969.03. 391.o.)

„Az idő végtelenségét mi, emberek, életünkkel bizonyítjuk: halálos bizonyítás, azt sem tudjuk, megéri-e, de nem tudunk nem bizonyítani, ha már anyánk életre köpött bennünket: vagy a nagy időről írunk fontos könyveket, vagy elszegődünk permutatónak az ember házába, tévelygünk, mert nem tudjuk, melyik a hasznosabb: melyikre kinek van és lesz szüksége; kit segítünk tudatosan vagy istápolunk tudatlanul: csak szolgáljuk, szolgáljuk, olykor látszólag urainkét is...”

Páskándi Géza: Weisskopf úr, hány óra? (részlet)

Páskándi Gézának ez a novellája nyújtotta az alapötletet Bacsó Péter: Hány az óra, Vekker úr? című 1985-ben készült filmjéhez.