ÚJRAOLVASÓ: Füst Milán: A jelenés (vers, 1946)

„S hiába ülök itt s várok már oly régen jelenést, itt semmise mozdúl”

 

„A jelenés Füst Milán legismertebb versei közül való, azon kevesek közül, amelyeket bizonyosan a felszabadulás után írt, a Szabad Népben jelent meg, 1946. június 9-én, a felszabadulás utáni irodalom egyik legszínesebb, legizgalmasabb korszakában. Füst Milán szempontjából: a hosszú meg-nem-értés és mellőztetés után a valódi felszabadulás kora ez, amely meghozza számára végre a méltó elismerés egy töredékét.”

( Kartal Zsuzsa: Füst Milán költői elmélete és gyakorlata )

„A költemény azért nem tartatik a politikai költészet bizonyos elképzelései szerint igazi politikai költeménynek – vagy ahogy mostanában inkább „mérik” a „közéleti” költészet normái szerint –, mert a történelem egész bonyolult viharzása benne van, és nem csak annak egy olyan pillanatra lenyesett vagy kivágott metszete, amely éppen napi érvényű...Az a hatalmas, daktilikus menet, amit ennek a versnek adott, és amely a legtöbb ódai hangvételű versének jellegzetessége; s ugyanakkor rögtön az ellenpont is: a hatalmas ódai zengéssel állandó ellentétet játszó groteszk, amelyet itt se spórol meg se magának, se az olvasónak. És az ítészeknek sem.”

(Somlyó György: Füst Milán vagy a Lesütöttszemű Ember : emlékezés és tanulmány. Balassi Kiadó, Bp., 1993. 209.p.)

Kapcsolódó linkek: