ÚJRAOLVASÓ: Petri György: Sár
„Zsírkrétával vak tükörre kriszkrakszol / időtöltés végett az emberfia" (Megint megyünk)
„Petri köteteinek olvasásakor régebben is volt olyan érzésem, hogy maga a vers szétmállik, miközben a versbeszéd és a költői szerep szuggesztivitása változatlanul erős; de most a Sár verseiben látom először úgy, hogy Petri szándékosan törekszik erre: legtöbb verse mintha egy-egy megíratlan másik vers helyén és helyett jött volna létre. A nyolcvanas évek Petri-versei kihagyásokból és elkanyarodásokból építkeztek; a mostaniak inkább elhagyásokból és betoldásokból.”
(Márton László: Álalakúság, avagy a közbeszólás hatalma. Holmi. 1994/6.sz. 912-918. p.)
Sár
Mindig és minden helyett volt.
Sohasem fogom tudni, mi helyett.
Nem evilág, nem pokol, nem a mennybolt,
nem erkölcs, csak szeszély; nem elv – csak ötletek.
Ötlet? Szeszély? Ugyan. Átázott, kőnehéz
rongylabdaként buffogtam, amikor
botlottak inkább, mintsem rúgtanak belém.
Terepem – állagom: sár; esőre várva por.
Egy vagyok már tereppel és szereppel,
az különböztet meg, hogy leírom:
nekem jöhet már „reggel – este – reggel
et cetera, und so weiter, i tak daljse, and so on”.
És különbözök. Ahogy más izzad. Ahogy a Hold felkel.
Da capo al segno. Ad libitum.”
Kapcsolódó linkek:
