ÚJRAOLVASÓ: Petri György: Amíg lehet

„És aztán szépen együtt, / egymás kezét el többé nem engedjük”

Amíg lehet

Ahogy megyünk összebújva az

Iskola utcán fázós-boldogan

(„őszi szerelem” – mondta kis pimasz

fiacskám) „őszi” – és akkor mi van?

Bár, persze tudtuk mi is pontosan,

hogy ami jön, az tél, nem a tavasz,

hogy most már minden utoljára van,

hogy az öregség tele behavaz,

de addig itt a kocsma és az ágy,

addig legyen tivornya, buja vágy

amíg lehet. És aztán szépen együtt,

egymás kezét el többé nem engedjük,

s együtt, együtt bár úttalan-útatlan

toporgunk-tipegünk a tébolyult hóviharban.

„...az Amíg lehet versei a halál el- és megismerésén túl és azelőtt akarják és igenlik az életet; ragaszkodnak a lassan záruló térben, a szabadság adta joggal felvértezve: amíg az idő és az egészség engedi.”

(Sütő Csaba András: Bohóctréfáról – komolyan: Petri György: Amíg lehet című kötetének recepciója)

„Petri számára semmi sem "szent", és éppen erről szólnak a versek. A szerelem, a társadalmi, politikai szerepvállalás, az etikai tartás, a szociális szolidaritás, mind-mind "lelepleződik", mind-mind visszájára fordul e versekben, ám – és ez a kötet csodája – épp ezáltal nyerik el minden kétségbe vonáson, leleplezésen, kigúnyoltatáson túl igazi értelmüket, a halálon is – valamiképp – diadalmaskodó sugárzásukat.”

(Legeza Ilona könyvismertetője: Petri György: Amíg lehet)

Kapcsolódó linkek: