ÚJRAOLVASÓ: Nyírő József: Arénába űzve (Önéletrajzi vallomások)

Az Arénába űzve az Isten igájában című regény mellett tizennégy családi történetet és önéletrajzi vallomást tartalmaz.

„Elrejtőztem, mint a virágbimbóba zárt csend. A szegénység elfanyarította szájamat, és a sok belső gyötrelemtől megváltósan sárga lettem. Tiszta becsülettel végeztem kötelességemet, és megnyugtatott, hogy társaim sem különbek nálam. Hitem szilárd, imádságom forró, meggyőződésem tántoríthatatlan, életem tiszta, és vért tudnék ontani azért, amit egyházam hirdet...Az esztendők telnek, és mindent megtanulok, amit egy papnak tudnia kell. Tanáraim elégedettek velem, az alsóbbévesek tisztelettel emlegetnek. Semmi sem veszélyezteti jövőmet. Az izgalmak nedves szárnyú denevérei elvonulnak fejem fölött. Megszoktam már a papnevelőben, itthon vagyok, és már nem riasztanak meg a belső félelmek.

A kert mélyébe szöktem megpihenni. Esteledett. A házak zsibbadt fővel merengtek. Az emberek a szép napot is felrótták a gerendára a sok szomorú mellé. Új életet kért enni a halhatatlan nyomor. A fák irtózva néztek rám. Állottam és tűnődtem alattuk, míg rámborult az éjszaka, és egyformán sötét lett fent, alant és bennem...”

(Nyirő József: Arénába űzve. Kairosz kiadó, 2007.)