ÚJRAOLVASÓ: Herman Melville: Billy Budd (elbeszélés, 1891.)
„A történet főszereplői matrózok: az ártatlan és tudatlan elsőárbócőr, a jóvágású Billy Budd; a körmönfont, sima modorú fegyvermester, John Claggart; valamint a becsületes, tudálékos parancsnok, a Tekintetes Edward Fairfax Vere. Miután Claggart hamisan megvádolja, hogy lázadást szított, a felindulástól dadogó és másképpen védekezni nem tudó Billy Budd halálos ütést mér reá a kapitány szeme láttára. Ezért viszont az első árbocőrt, egy hevenyészett tárgyalást követően, gyorsított eljárással halálra ítélik.”
(Barbara Johnson: Melville ökle – Billy Budd kivégzése. Egy zárszó értelme (1980). In.: A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Osiris, Bp., 2002. 352.p.)
„A Billy Budd (1891), a harminc évig hallgató mester utolsó műve, és majd csak 1925-ben jelenik meg nyomtatásban. A hangsúly itt sem annyira a jelenségen van, a főhős figurája ehhez túlságosan egyszerű. Az ilyen súlytalan jó nem tud áttörni az érdekesség falán. Eszköztelen, képtelen megmutatni magát. Azt sem lehet tudni róla, hogy milyen is valójában, csak mások megnyilvánulásai késztetik az olvasót, hogy higgyen létezésében. Naiv, tudatlan, délceg, békét és nyugalmat sugárzó. Ez az elzárkózás, a meg nem nyilatkozás valamiként a bűn gyanújától terhes. Alighanem igazuk lehet azoknak, akik a férfiakból álló legénység erotikus gyújtópontjának értelmezik figuráját. "Ha az ember be akar hatolni X.-be, belépni labirintusába, és ismét kijutni, anélkül, hogy máshonnan venne kulcsot, mint abból, amit úgy hívnak, hogy a világ ismerete."
A regény szolgált alapjául Benjamin Britten azonos című operájának. A négyfelvonásos mű ősbemutatójára 1951. december 1-jén került sor.
Kapcsolódó linkek:
