ÚJRAOLVASÓ: Rákosy Gergely: A daru (kisregény, 1976.)
A Budapesti Féltartályok Üzemének egyik daruja
megroggyant. Folyik a vizsgálat. Nyolcadik hónapja Szomor igazgató
íróasztala szinte roskadozik a sok papírtól. A legnagyobb köteget
a daruügy iratai képviselik. Három bizottság tizenegy jelentése,
ötvenhat meghallgatási jegyzőkönyv, harminckét feljegyzés.
Sűrűn gépelt oldal. Mondjuk, egy oldal két perc. Az egészet
elolvasni: kilencszáznegyvennégy perc. Majdnem két munkanap.
Hozzálásson? Töprengett. Kopogtak. Titkárnője expresslevelet
helyezett asztalára. Meghívó. A Vezetéstudományi Társaság
elvárja, hogy megjelenjen az Országos Vezetőképző Központ
komplex tanfolyamán szerzett tapasztalatok megvitatása céljából.
Ez nem igaz mondta Szomor , tegnap fejeződött be az OVK tanfolyam,
az volt kedd, ma van szerda, és holnap, csütörtökön, újra
értekezlet. Szimpozion! mondta a titkárnő.Az igazgató
tudomásul vette a korrekciót szimpozionnak lenni kell, a daru még
várhat.
Rákosy Gergely remek szatíráját a tehetetlen és
öncélú bürokráciáról harsány kacagás nélkül lehetetlen
olvasni. Nemcsak vidám könyv ez, sokkal több annál:
elgondolkodtató.
(fülszöveg)
„Semmit nem észlelt, talán egy kicsit gyorsabb pislogást. Gyorsabb? De mihez képest? Az igazság az, hogy eddig még soha nem figyelte meg Magdika pislogásának sebességét. Egyáltalán milyen a normál pislogási sebesség? Figyelni kezdte saját pislogását, hogy összehasonlítási alapja legyen. De amint elkezdte a figyelést, máris érezet, hogy pislogáa tudatossá válik. A pislogás viszont csak akkor normális, ha tudattalan. Viszont hogy oldható meg, hogy tudatosan figyeljük a tudattalan önnönmagunkon? Tele van az élet buktatókkal!”
(részlet a műből)
