2009. március 11-én meghalt Bacsó Péter filmrendező

1949-ben vagyunk. A tanú balek-főhőse Pelikán, a jámbor dunai gátőr. Régi barátja az egykori illegális kommunista, ma (1949-ben) pártvezető, akit koholt vádakkal letartóztatnak. Pelikán szerepe a készülő perben az lenne, hogy barátja ellen valljon. Ehhez előre megírt szöveget kell betanulnia. Virág elvtárson, a per szervezőjén kívül maga Bástya elvtárs, a hadügyminiszter is kezelésbe veszi. Pelikán azonban használhatatlan. Így is halálra is ítélik, ahogy ez dukál, de az akasztófa alatt hiába hívogatja a hóhért, az már nem jön, mert minden megváltozott. Annyira minden, hogy a film legvégén, néhány év multán Pelikán a zsúfolt villamoson fut össze a kegyvesztett Virág elvtárssal… Bacsó Tanújának végső tanulsága szerint nevetve búcsúzhatunk a nemrégi történelmi tragédiáktól.

Komédia, tragikomédia, parabola, bohózat, politikai szatíra: mindennek vegyüléke és ötvözete a film. Kállai Ferenc (Pelikán), Őze Lajos (Virág et.), és a dús-szemöldökű Both Béla (Bástya elvtárs) kiváló egyéni játékot mutatnak a nem kevésbé jó csapatjátékban. Érdekes figurák komédiáznak a kisebb szerepekben: máig felejthetetlen Virág elvtárs toronymagasan felkomorló és fenyegető munkatársnője (neve sajnos kimaradt a Magyar Filmográfiából), és tucatnyian mások. Semmiképpen sem feledhetjük el Fábri Zoltán nem is olyan kicsi szerepét a koholt per fővádlottjának kiszemelt kommunista miniszter szerepében. Mivel a puha diktatúra okos kultúrpolitikusait e figura némi joggal Rajkra, de, ó borzalom, magára az 51-ben letartóztatott Kádárra is emlékeztette kicsit, szerepét megkurtították. Az eredeti változatban állítólag ártatlanul halálraítéltként ő maga kéri meg Pelikánt, hogy valljon nemcsak önmagára, de ellene, a nagy barátra is. Ez a valóságra emlékeztető abszurdum felbőszítette a cenzúrát. A filmet többszöri toldozgatás-foltozgatás után sem engedték moziba.

Ha mai szemmel (utólag könnyű okosnak lenni) vitathatónak találtatik A tanú, talán azért, mert a jámbor Pelikánból hiányzik mindenfajta svejki, „kisemberi” ravaszság vagy józan-bölcs együgyűség: ő csak jámbor, de a fenéksetét butaság mélyvizében úszva: így gyakran az idiotizmus hullámtörőjén gátőrködik. Papír-karikatúra. Hülyékre telepedett volna a véres és hazug diktatúra? Hm… Ezért, bár a kiváló Kállai Ferenc olyan hiteles, mintha gátőr-Pelikánnak született volna, mégsem ő a film legemlékezetesebb és legjobban megformált alakja, hanem az előbb említett Virág elvtárs, a Rákosi-diktatúra fő-kémelhárítója. Ő nem született hülye, de csontig korlátolt és szemellenzős, talpig otromba vakhitbe öltözött úrhatnám vigéc, hatalommániás egykori szabósegéd. Élő karikatúra: szemvillanása, gesztusa, halk beszéde, szava, az egész figura sok mindent megéreztet és kifejez a sztálinista diktatúrák abszurdumából. Virág elvtársat Őze Lajos játssza: nagyszerű filmszínészi pályáján Fábri Zoltán Ötödik pecsétje mellett nyilvánvalóan A tanú volt a legjobb szerepe.