Vissza a nyitóoldalra

Dr. Wittmann Károly

 

Életrajz >>

Cikkek, beszélgetések, interjúk >>

Díjak, kitüntetések >>

 

1932-ben született Hercegfalván parasztszülők gyermekeként. „Hercegfalván születtem, ott nőttem fel, ott jártam elemi iskolába. A klasszikus parasztgyerek szabad életét éltem. Nyáron reggel felkeltem, mezítláb, klottgatyában mászkáltunk a faluban, és fákra másztunk. Kemény, de örömteli gyerekkorom volt. Az orvosi pályát tulajdonképpen érzelmi okokból választotta. Édesanyja gyakran betegeskedett, úgy érezte segítenie kell rajta. Gyerekfejjel döntötte el, ha lehet orvos lesz belőle. Így került az orvosi pályára családjából elsőként.

 

1957-ben költözött Sztálinvárosba, ahol szigorló orvosként kezdett dolgozni a kórházként működő Kossuth Lajos utcai kocka lakóépületekben. Ott tanulta meg, hogy egy jó szó, egy simogatás sokszor többet használ a betegnek mindenféle gyógyszernél. Orvosi diplomáját 1958-ban summa cum laude minősítéssel szerezte a Pécsi Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán. A diploma megszerzése után visszatért a városba, a kórház belgyógyászati osztályán segédorvosként helyezkedett el, majd az osztály alorvosa lett. 1963-ban szakvizsgázott belgyógyászatból és 1965-ben az I. Rendelőintézetben belgyógyász csoportvezető főorvos lett. Ebben az évben kezdte meg a kardiológiai szakrendelést, majdnem húsz évig volt a rendelőintézet főorvosa. Vezetőként sem hagyta abba a rendelést, mert tudta, hogy a betegeinek szüksége van rá. 1969. január elsejével Magyarországon elsőként Dunaújvárosban vezették be az úgynevezett „sáv-főorvosi”, vagy belgyógyász csoportvezetői rendszert, amelyben legtöbbet tett a járóbeteg-ellátás egyesítéséért. Több konferencián is ismertette az új rendszert, a tapasztalatokat. 1976. szeptember 15-én kinevezték az I. Rendelőintézet igazgató főorvosává. Pályakezdése óta folyamatosan részt vett a nővérképzésben, illetve az orvosok középfokú továbbképzésében.

 

1955 óta tagja a Magyar Vöröskeresztnek, és az 1980-as évek eleje óta a járási és a dunaújvárosi Vöröskereszt elnöke. 2009 szeptemberében lemondott, de maga Habsburg György, az országos elnök kérte meg személyesen, hogy a 2012-es évi tisztújításig vállalja a feladatot. Elnöksége alatt megszervezték vidéken az egészségügyi napokat, amely egy preventív felvilágosító munka volt, a körzeti orvossal együtt négy-öt előadást tartottat, és mindig legalább ötven-hatvan ember megjelent ezeken a napokon. Dunaújvárosban egészségügyi heteket rendeztek. Ezenkívül a Vöröskeresztes tevékenységeinek egy része volt, hogy Fejér megyében elsőként megszervezte és körülbelül 30 éven keresztül vezette a szívbetegek klubját a városban.

 

Az 1989 novemberében megalakult Magyar Orvosi Kamara Fejér megyei szekciójának alelnökévé választották. Egy évvel később pedig megalapította a Magyar Orvosi Kamara Dunaújvárosi Szervezetét. 1989-től a kísérleti háziorvosi munka szervezője és szakmai irányítója is. 1993-tól a II. számú Rendelőintézet igazgatója is, e feladatköröket nyugdíjazásáig végezte. Munkája során megszervezte a kardiológiai szakrendelést a város és a város környékén lakó szívbetegek számára. 1994-ben ment nyugdíjba, de emellett változatlanul végezte a kardiológiai szakrendelést. Részt vett a városi szociális otthon létrehozásának elindításában. Rendkívüli érdemei vannak az intézmény névadásában, a Barátság úti intézmény emelt szintű részlegének felépítésében. Nyugdíjazása után ebben a z intézményben, a Dunaújváros Egyesített Szociális Intézmény és Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthon idős lakóinak általános orvosi felügyeletét is ellátta. Orvosként dolgozott és mellette tanított, nevelt, ha kellett atyai, baráti tanácsokat adott a gondozottaknak is. Páratlan volt a szociális ágazat melletti elkötelezettsége. Utolsó munkanapját - 2011. december végén - is itt töltötte és következő évtől, további nyugdíjas éveit a magánéletének szentelte.

 

Közéleti tevékenységét a rendszerváltás idején kezdte meg a Kereszténydemokrata Néppártban, amelynek helyi elnöke volt. 1990-1998-ig a dunaújvárosi önkormányzat képviselője. Az első ciklusban a szociális bizottság tagja, majd átvette a sok feladattal járó bizottság elnöki tisztséget. Második ciklusában az ifjúsági és sportbizottság elnökeként tevékenykedett. Szorgalmazta és megszervezte az általános és középiskolások drogprevenciós oktatását, valamint a Sportiskola létrehozását, a háziorvosi munka további rendszeresítését.

 

Számos kitüntetés tulajdonosa. 1993-ban Dunaújvárosért Díjban részesült. Városunk közgyűlése 2007-ben ezen életpálya elismeréseként "Dunaújváros Díszpolgára" címet adományozott számára. Nagyon büszke volt a Magyar Vöröskereszt Csillagrendre, amit Habsburg György, az országos elnök adott át. Ő az az ember, akinek élete a hivatása, törhetetlen kedélye, derűlátása, vidámsága és jószívű fáradhatatlan. Szabadidejében a fizikai munkát az jelentette számára, hogy szülei példáját követve gyakran tevékenykedett a családi „birtokon”, saját és gyermekei telkén, gondoskodik, arról, hogy a népes család, ne legyen gyümölcs és szőlő híján”. Amikor nem a kertben volt foglalatoskodott kedvence klasszikusait olvasta: Passuth László, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán. Feleségével, Förhécz Máriával a Kertvárosban laktak. Idősebb lánya könyvtáros, fia Wittmann István orvosprofesszor, kisebbik lánya gyógyszertár tulajdonos. Egyik unokája pedig orvostanhallgató.

 

Dunaújvárosban volt az első munkahelye és az utolsó is. „Szeretek itt élni, kötődöm a városhoz és környékéhez. Diplomám megszerzése után azért jöttem ide dolgozni, mert Hercegfalva (ma Mezőfalva) szülötteként úgy éreztem, hazajövök. Én orvosként is hazajöttem. Szerettem a betegeimet, és biztos vagyok benne, hogy ők is szerettek engem… Munka nélkül nem tudok megélni. A mindennapi testi, lelki és szellemi munka tarthatja csak jó karban és vidáman az embert! Én egy fél napot sem hagytam ki a szakmából. 1958 óta folyamatosan végzem a munkát... Én a szakmámban is igyekeztem teljes életet élni, minden gondolatom az volt, hogy az embereken segítsek. Van egy Hippokratész emlékérmem, amit az országos orvoskamarától kaptam, azon az áll, hogy Salus aegrotis suprema lex – Legfontosabb a beteg érdeke. Én ebben a szellemben próbáltam végezni a munkámat. Talán sikerült.” és hogy honnan van ennyi energiája? „Édesanyámtól örököltem, aki nagyon tudott dolgozni, de fegyelmezni is. Büszke vagyok arra, hogy édesanyámtól sok mindent örököltem, mert ő volt az én életem... Szeretem a munkámat, szeretem a családomat, sikeresek a gyermekeim, az unokáim. Nyolc unokám és egy dédunokám van.”

Hét Nap, 2007.05.08., 7.o.; Helyi Téma, 2010.05.19., 6.o.

2014. augusztus 24-én hunyt el Dunaújvárosban.

 

Díjak, kitüntetések:

 

1970 – Egészségügyi miniszteri dicséret

1979 – Pro Urbe

1983 – Szocialista Kultúráért

1985 – Kiváló Orvos

1993 – Dunaújvárosért Díj

1993 – Mezőfalva Díszpolgára

2001 – Hippokratész Emlékérem

2007 – Dunaújváros Díszpolgára

2008 - Aranydiploma

2010 – Magyar Vöröskereszt Csillagrendje

2011 – Magyar Orvosi Kamara életműdíja Prof. Dr. Romhányi György Díj

Forrás >>