Egresi Zsuzsa grafikusművész, festőművész

Egresi Zsuzsa 1954. december 11-én Sztálinvárosban született. Alkotóművészi pályáját autodidakta módon kezdte. A magyar grafika tradicionális vonalát követve alakította ki egyéni stílusát. Kondor Béla és Gross Arnold egyaránt hatott művészetére, csakúgy, mint a szobrászművész édesanya, E. Tóth Ila. Az anyai műhelyben megismerkedett a képzőművészet szinte minden ágával. A rajzolás alapjait a város képzőművészeti szakköreiben sajátította el. A továbbiakban a sokszorosító grafika irányában autodidakta módon képezte magát. Ezzel párhuzamosan az irodalom élményvilágába is átutazott, ily módon alakultak ki az eszménymesterek. Kondor Béla, Nagy László és Gross Arnold hatott leginkább művészetére. Dunaújváros atmoszférája mind érzelmileg, mind pedig szellemileg meghatározta emberi élményvilágát. A Magyar Képzőművészeti Alapba 1980-ban vették fel, így hivatásos képzőművésszé vált. 1980-ban messzire repült fizikai és átvitt értelemben egyaránt. Olaszországba költözött. Járta a milánói BRERA Képzőművészeti Akadémiát:

— Eközben fogalmazódott meg bennem egy nagyon erős elhatározás, hogy minden iskolát felhagyva a saját grafikai világomat fogom művelni. Sok-sok év szerzetesi munka eredményeként alakult ki a magam stílusa. Szerencsére mindezt a közönség és a szakma részéről elfogadás övezte. Kiállításokon vettem részt és díjakat nyertem Európa- szerte — emlékezik Egresi Zsuzsa. Közben kulturálisan és pragmatikusan kétlaki életet élve Magyarországon is dolgozott. Néhány esztendeje idehaza alkot:

— Édesanyám utolsó éveiben partneri támaszt nyújtottam számára. Visszatértem az „anyai műterembe”. Azonban édesanyám halála óta a „bőrönd ismét készen áll”. Úgy érzem, nem jöttem meg véglegesen. Egy kiállítás-megnyitón ekként fogalmazott: „Nem szeretek megtorpanni a dolgok természetes áramlásában, félbehagyni az épp elkezdett munka izgalmát.”

Egresi Zsuzsa az alkotói folyamatot felfedező expedíciónak tartja, amelynek során bóklászásának titkait képekben meséli el. Szerinte az alkotás egyedüli és egyszemélyes vállalkozás, amely intuíciókból, invenciókból, késztetésekből és csupa megfoghatatlan elemből állít elő valami nagyon is kézzelfoghatót. A végeredmény maga a kép, amely alkotója kézjegyével együtt az idők, és korok színét-szagát hordozhatja. Legutóbb a fővárosban a Jászi Galériában láthatta a közönség műveit, először az „Üdvözlet Trisperonból” című egyéni, majd csoportos tárlat keretében. Képei izgalmas tájakra repítenek bennünket, elbűvölő alakjai segítségével fantasztikus kalandokban lesz részünk. A dunaújvárosiak találkozhatnak verseivel, prózáival: több kötetben és hangoskönyvben fellelhetők írásai. Legutóbb Kálnay Adél, József Attila díjas írónk kötetét illusztrálta.

forrás: Dancs Viktóra

Díjak:

1985 - Maximo Ramos-díj

Kapcsolódó linkek: