Vissza a nyitóoldalra

Koltai Róbert színész, filmrendező

"1943 december 16-án születtem, a háború egyik legnehezebb évében, Budapesten.

A gyerekkorom? Költözés Sztálinvárosba, majd vissza Pestre, és foci minden mennyiségben Olvasni is azért tanultam meg már négy évesen, hogy kedvemre böngészhessem a Népsportot… A futball iránti szerelmet édesapámnak köszönhetem, mint ahogy azt is, hogy hamar beláttam: a lelkesedés nem elég, nem vagyok igazi tehetség.

Bezzeg a színjátszás! Már egészen fiatalon komoly sikereket értem el: 12 évesen "Sztálinváros legjobb ifjú szavalója" lettem! A mű, amellyel kiérdemeltem ezt a megtisztelő címet, végigkísérte egész későbbi életemet, számtalan önfeledt percet szerezve még ma is a közönségnek: ez Tyihanov Pohárköszöntője.

A kezdeti sikereken felbuzdulva, friss érettségivel a zsebemben rögtön neki is rugaszkodtam a Színművészeti Főiskola felvételijének. Már az első rostán kivágtak. Ez nagyjából el is vette a kedvem az egésztől: kereskedelemtechnikát tanultam két évig. Rá kellett jönnöm, hogy akkor inkább a színészet… bár továbbra sem voltam egy hősszerelmes alkat, másodjára mégis felvettek. Az első színházi siker egy vizsgaelőadás, a Gondnok; akkor elkapott valami, ami azóta is sodor tovább újabb szerepek, rendezések, később a film felé.

Vannak néhányan, akik különösen fontosak a számomra: az egyik legfontosabb te vagy, a néző. Ha te nem vagy, az én létjogosultságom is megszűnik. Szeretnék minél többet adni neked, de ehhez szükségem van arra, hogy megbízz bennem.

A játék az életem, nem tiltakozom, ha ezt a szememre veted. De ne feledd: én nem csak veled, érted is játszom."

Koltai Róbert

Részlet Dunaújváros Díszpolgára (2005) kitüntető cím méltatásából:

„Mindig tisztelettel és szeretettel beszél gyermekkoráról, amelynek nagy részét városunkban töltötte. Sokakat meglepett, amikor elképzelésével – egy film forgatásával – megjelent a városban. Nem is igazán fogadták kitörő örömmel a múltat visszaidéző film ötletét. A „Csocsó, avagy éljen május elseje” azonban elkészült, óriási sikert aratott és sokan megváltoztatták korábbi kétkedő véleményüket. A film még Hollywoodban is hódított. A forgatás megkezdése előtt Koltai Róbert a következőket mondta: „Ez a város, akármilyen is volt a hőskora, felnőtt és ma is él. S mi sem mutatja jobban az életképességét, mint hogy itt ma is mindenféle gondolkodású ember megtalálja számítását.” „Engem ezer élmény köt ide, ezért tudok és akarok filmet csinálni” nyilatkozta egyszer. A közönség megérezhette a történelemi miliő árnyékában csetlő-botló kisember küzdelmének szépségét, ami éppen nálunk, a mi városunkban zajlott.”

Forrás: Dunaújváros.hu >>

Díjak, kitüntetések:

Jászai Mari-díj (1976)

Legjobb színész alakítás (Veszprémi TV fesztivál, 1977)

Érdemes Művész (1985)

SZOT-díj (1987)

Kritikusok Díja (1988)

Legjobb színészi alakítás (Színházi Fesztivál, 1988)

Színi kritikusok díja (1988)

Erzsébet-díj (1989)

Vox-Star Díj (2001)

Cinema Jupiter-Díj (2001) Cinema Jupiter Díj (2003)

Európa mosolya filmfesztivál: a zsuri különdíja (2003)

Zlin - Visegrádi országok: a zsuri különdíja (2003)

Aranycsirke díj – legjobb színész (2005)

Közönségdíj, chicagoi Eu-filmfesztivál, Gene Siskel Film Center (2005)

Dunaújváros díszpolgára (2005)

Jetix Kids Awards színművészeti díja (2006)

Story Ötcsillag-díj (2008)

Filmkritikusok díja:

Pókfoci (1976)

Boldogtalan halak (1980)

Sose halunk meg (1994)

Kapcsolódó linkek: