Vissza a nyitóoldalra

Jakó Pál pedagógus, tanár

„Az egyik művésszé vált tanítványa így emlékezett rá: „Matematika tanárom hatására pedig rájöttem arra, hogy nem elég csak érdeklődni, elmélyíteni szakmai és általános műveltségünket, embernek is kell lennünk. Jakó tanár úrban volt valami megnevezhetetlen plusz, valami jó értelemben vett nagyvonalúság, amely lelkierőt adott személyiségünk formálásához.”

1923. május 29-én született Budapesten. Családja székely eredetű, apai ágon a háromszéki székely középosztályhoz tartoztak, anyai ágon pedig a kultúrához vonzódó kolozsvári nemesek voltak Édesapja, Jakó Pál mozdonyvezető, édesanyja, Komáromi Ilona házasságkötése előtt a kolozsvári posta tisztviselője volt. Szüleit 1922-ben kitelepítették Erdélyből.

Az elemi iskolát Budapesten, a Ferencvárosban kezdte, majd Kunszentmiklóson folytatta. A gimnáziumi tanulmányait a kunszentmiklósi református Baksai Sándor Reálgimnáziumban és a pápai Szent Benedek rendi katolikus Szent Mór Reálgimnáziumban sajátította el. 1937-ben édesapja kívánságára – akinek az volt a vágya, hogy fia református kántor-tanító legyen – beiratkozott a pápai Magyar Királyi Állami Elemi Népiskola Tanítóképző Intézetébe, ahol 1942 júliusában népiskolai tanítói oklevelet szerzett. Élete és pályája ekkortól fonódott össze településünkkel, hiszen szeptember elsejétől a dunapentelei Állami Általános Iskolában tanított, s református kántorként is dolgozott. Egyetlen célt tűzött ki maga elé: helytállni a számára édesapja által választott pályán.

1948-ig a helyi iparoskör színjátszó csoportjában vállalt zenei vezetést, operetteket, daljátékokat adtak elő. 1952-től bekapcsolódott a Sztálinvárosban induló felnőttoktatásba, ekkor az építőipari technikumban tanított. Közben áthelyezték a Vasvári Pál Általános Iskolába, majd 1953-ban a Móricz Zsigmond Általános Iskolába, ahol hamarosan igazgató-helyettes lett. Sokoldalú műveltsége, képzettsége tette lehetővé, hogy magyart, kémiát, matematikát, fizikát is tanított. Tanulmányait 1951-1955 között a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán folytatta, ahol matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Oly szerencsében volt része, hogy Öveges József professzor tanítványa lehetett. 1956 októberben megválasztották a Pentele városrészi nemzeti bizottság tagjának. 1957 januárjában elmenekült az országból és 1958 augusztusáig Franciaországban élt. Folyamatosan tartotta a kapcsolatot a konzulátussal, az itthoniakkal, és mihelyt lehetett azonnal hazatért. Csak segédmunkásként helyezkedhetett el. A Dunai Vasmű Kokszoló Gyárrészlegében segédmunkás, majd laboráns. 1959 szeptemberétől a nagyvenyimi általános iskolában tanított, majd 1961. július elsején visszakerült a Szórád Márton Általános Iskolába. 1964 szeptemberétől pedig nyugdíjazásáig (1983) a Dolgozók Iskolájában tanított. Tanítványai szinte minden korosztályt felöleltek, Dunaújvárosban szinte minden családból tanított valakit. Pentele iránti szeretete késztette arra, hogy egyik alapító tagja legyen a Pentele Baráti Körnek, később beválasztották a vezetőségbe is. Feleségével, Jakóné Fekte Terézzel együtt főként a kulturális rendezvények szervezésében és lebonyolításában vettek részt. Élete megtisztelésének, oktató-nevelő munkája értékei elismerésének tartotta, hogy 2001-ben a "Pro Pentele" Díjat érdemelte, 2004-ben gyémántdiplomát kapott, majd 2008-ban a város önkormányzatának legrangosabb elismerését, a "Dunaújvárosért" Díjat vehette át. Munkája során sohasem felejtette el a legfőbb célt: értelmet és távlatot adni a rábízottak életének, tanítani a jót és erősíteni a nemzettudatot. Megértetni a tanítványaival, hogy a tisztesség kötelesség, magyar embernek lenni annyit jelent, mint becsületesen élni. 2013. szeptember 26-án hunyt el Dunaújvárosban.

Szabó Tamás: Pentele ezer éve, 2008, 266.p. és Dunaújváros Online

Díjak, kitüntetések:

2001 - Pro Pentele díj

2004 - Gyémántdiploma

2008 - Dunaújvárosért Díj

Kapcsolódó linkek: