Vissza a nyitóoldalra

Katus Ferenc író, költő

1950-ben született Beremenden. Az ISD Kokszoló Kft. gépkezelője volt rádióamatőr, csillagász, fotózott, filmezett, és eközben rengeteget olvasott. Már egészen kicsi korában megszerette az olvasást. Élete első komoly könyvélménye Verne Gyula Nemo kapitány című regénye volt. Kamaszkorában saját detektoros rádiót fabrikált. 1978-ban Dombóváron operatőri díjat nyert Koszorúk az út mentén című rövidfilmjével, amely a közúti balesetek áldozatainak állít emléket. Álomvonat című fotója szintén díjat nyert. Bibliai témájú regénye az emberiség őstörténetét dolgozza fel. Katus Ferenc hét évig dolgozott Toronyváros című bibliai témájú regényén, mely az emberiség őstörténetét dolgozza fel és közel tíz éves várakozás után, 2013-ban sikerült megjelentetni.

"Beremenden születtem 1950-ben és ötéves koromig ott éltem. Közben a szüleim elváltak. Édesapám magával vitt Seregélyesre. Ott jártam óvodába, iskolába. Jól éreztem magam, annak ellenére, hogy mostohaanyám volt. Mozgékony gyerekként ismertek meg az iskolában. A tanító néninek hamar feltűnt, hogy kicsit különbözöm az osztálytársaimtól, élénkebb a fantáziám. Harmadik osztályos voltam, amikor elvitt az iskola könyvtárába, kezembe nyomta Verne Gyula Nemo kapitány című regényét, hogy olvassam el. A mesekönyvek után ez volt az első igazi nagy könyv, ami tetszett. Ez után megkaptam a Rejtelmes szigetet. Attól kezdve éjjel-nappal könyv volt a kezemben, nagyon megszerettem az olvasást.
A nyolcadik elvégzése után a székesfehérvári 320-as számú Ipari Tanuló Intézetnél lettem villanyszerelő-tanuló. Minden érdekelt, szakkörökbe jártam, megismerkedtem a rádióamatőr munkával, készítettem rádiót. A csillagászati szakkörben magunk által barkácsolt távcsővel vizsgáltuk a Hold krátereit. A fotószakkört is rendszeresen látogattam, egyszóval a technika és a tudomány iránt is érdeklődtem. Felnőttként filmezéssel is foglalkoztam. Részt vettem amatőr filmfesztiválokon. 1978-ban Dombóváron operatőri díjat nyertem Koszorúk az utak mentén című filmemmel. Ezt a nyolcperces filmet én is vágtam meg. A közúti balesetek után a hozzátartozók koszorúkat helyeztek el az utak mellett, ezt a témát dolgoztam fel. Fotóimmal is értem el sikereket. Álomvonat című képem díjazott lett. Fotózásból is éltem egy ideig, már felnőttként. Iskolákba jártam, tablóképeket készítettem, lakodalmakban fotóztam. 1967-ben kaptam meg a villanyszerelő szakmunkás-bizonyítványt, és a székesfehérvári KÖFÉM-ben találtam meg az első munkahelyemet a gyár területén tevékenykedő Villamos-ipari Vállalatnál.
Sokáig jártam az országot. Dolgoztam Pécsett, az uránbányában, mint föld alatti villanyszerelő. Itt a mozigépész szakmát is megszereztem. Vállaltam munkát Győrben és még több helyen. Majd 1982-ben megismerkedtem a barátnőmmel, és ő „idecsalt” hozzájuk, albérlőnek Dunaújvárosba. A Táncsics Mihály utcában laktunk. Majdnem tíz évig voltunk együtt. Fiam is született tőle. Öt évvel ezelőtt halt meg Linda, Norbi fiam anyukája. Azóta egyedül élek egy kis házban a Lebuki-patak közelében. A fiam esztergályos szakmát tanult, családot alapított.
1982-ben, mikor a városba költöztem, a vasműben kezdtem dolgozni, majd tíz évig ügyeletes villanyszerelőként a meleghengerműben. A munkahelyen megkövetelték, hogy magasabb szinten végezzem a villanyszerelő munkát. Így lettem elektrikus. Közben úgy belejöttem a tanulásba, hogy a dolgozók esti iskolájában leérettségiztem. Kiss Kálmán tanár úr volt az osztályfőnököm. Amikor a 3-as kokszolóblokk beruházása befejeződött, áthelyeztek villanyszerelőnek. Az életem sajnos úgy alakult, hogy infarktust kaptam. Egy komoly szívműtét után nem végezhettem nehéz fizikai munkát. Szerencsére találtak nekem egy könnyebb beosztást, gépkezelő lettem. Ebből a munkakörből mentem nyugdíjba. A ház körüli kertben gazdálkodom. Rendszeresen eljárok a Versbarátok Klubjába, és részt veszek a munkájukban. Továbbra is foglalkozom az irodalommal, és sokat olvasok. Megszámlálni sem tudom, hogy mennyi novellát, regényt olvastam. Egyszer csak novellákat, fantasztikus történeteket találtam ki, később írtam is, de csak a magam szórakoztatására. Megjött a kedvem az íráshoz. Hét év alatt írtam egy bibliai témájú regényt „Toronyváros” címmel. Mindent elolvastam ebben a témában. Thomas Mann József és testvérei című regényéből sokat merítettem. Szerettem volna kiadni a könyvet. Papíralapú kiadásra nem is gondolhatok, mivel szponzort nem találtam, nekem meg nincsen annyi pénzem, ami a kiadáshoz kell. Megcsillant a remény, hogy a Versbarátok Klubjának segítségével virtuális könyv formában felkerül az internetre, esetleg a MEK-re (Magyar Elektronikus Könyvtár — a szerző). A klubban lévő számítógép segítségével befejezhetem a félbehagyott munkáimat, és szakmai segítséggel újabb írásaim is születhetnek."

Forrás: Boór János: Kiadót keres a könyvéhez, Dunaferr, 2012.06.07. >>

Kapcsolódó linkek: