Vissza a nyitóoldalra

Boór János költő

 

Előszálláson született 1935-ben. Hosszú évtizedeken keresztül műszaki pedagógusként dolgozott, a Dunaferr Szakközépiskola és Szakiskola nyugdíjas műszaki pedagógusa. Nyugállományba vonulása óta vált aktív alkotó emberré. Dunaújvárosban él és alkot, minden szabad percét a művészetek gyakorlására, álmai megvalósításának szenteli. Verseket ír, a fotózás szerelmese, és évtizedes múltja van a rádióamatőrködésben is. Készen talált tárgyakból, műszerelemekből kisplasztikákat készít. Alkotásaival kiállításokon vesz részt. 2003-ban önálló színes katalógusban jelentek meg eddigi kisplasztikáinak fotói. Számos művészeti lapnak, antológiának társszerzője, a Dunaferr üzemi hetilapnak külsős munkatársa. Tagja a Váci Mihály Irodalmi Körnek, az AKIOSZ-nak (Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetsége), a Miskolci Irodalmi Rádiónak. 2004-ben E-MAFOSZ fotóművészeti diplomát kapott, 2005-ben "Lelkem mélyéből felzengő" címmel jelent meg első verseskötet. 2006-ban a Mécs László Irodalmi Díj pályázaton harmadik helyezést ért el. 2008-ban megírta Arcok és értékek az acélvárosban című riportkötetét.  Ugyanebben az évben az AKIOSZ által alapított nívódíjjal ismerték el alkotó munkáját. Nem vallja magát művésznek: „Inkább alkotó embernek mondom magam, soha nem akartam többnek látszani. Számomra a versírás egy csodálatos játék a szavakkal, a fotóimon a fényekkel játszom, a szobraimból a játékosság köszön vissza”. Ezért is választottam olyan mottófélének Hegedűs Géza szavait. „Az életemmel játszom felnőtt módra”
 

 Kiss Kálmán így ír költeményeiről: „Játékosak, érzelmesek, humorosak, kajánkodók, önironikusak, kedvesek. Dallamuk, ritmusuk, rímelésük, zenei hatásuk mindig kellemes, témáik, mondandóik elgondolkodtatóak, képzeletviláguk nem egyszer varázslatos. Szinte minden vers a kis dolgok nagyszerűségének dicséretét zengi gyermeki ámuldozással, önfeledtséggel, minden vers az élet egyszerű, közönséges, mindennapi lét szépségéről, érdekességéről, értékeiről győzi meg az olvasót….könyve varázserejű eszköz, a sivárság s a rémületes arcú elmúlás ellen…”

 

 Forrás >>

Díjak:

2006 - Mécs László Irodalmi Díj pályázat, 3. helyezés

2008 - AKIOSZ nívódíj

2013 - Dunaújvárosért Díj

2015 - Vadász Ágnes Emlékérem

 

 

Kapcsolódó linkek: