Vissza a nyitóoldalra

Hetényi István, dr. levéltáros, író, költő

"Érden 1922. december elsején született. A család később Ercsibe költözött, ahol ő az elemi és a polgári iskolát végezte el, ezt követően Budapesten a felsőfokú kereskedelmit kitűnő eredménnyel. Az Ercsi Cukorgyárban helyezkedett el, ahonnan behívták Székesfehérvárra katonának. Megjárta a frontot. Orosz hadifogságba került, majd három év után, 1947-ben tért haza. Munkáját a cukorgyár pénzügyi osztályán folytatta. 1949-ben megnősült, felesége Halász Márta óvónő. 1956. januárjától az akkor még Sztálinvárosi Tanácsnál pénzügyi előadóként, később dr. Tapolczai Jenő közvetlen munkatársaként dolgozott. Ezt követően a szervezési osztály vezetője lett. Állandóan képezte magát. Elvégezte Pécsett az Állam- és Jogtudományi Egyetemet jó eredménnyel. Később megalapította a Dunaújvárosi Levéltárat. Itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig mint az intézmény vezetője. Nyugdíjasként évekig tanított a gimnázium, majd a Bánki Donát Szakközépiskola esti tagozatán. Később a Volán vállalat jogsegélyszolgálatát látta el. Sokat tett a városért, a városi emberekért. Mindig a "kisember" érdekét védte. Ezért alapította meg a Lakossági Érdekvédelmi Szövetséget (LÉSZ). Több község - Ercsi, Rácalmás, Nagykarácsony - monográfiáját írta meg, melyek könyv alakban is megjelentek. Minden vágya az volt, hogy Dunapentele történetét megírja. Ezen sokat dolgozott, de nem sikerült megjelentetnie. 1996-ban feleségével Paksra költözött, ahol lánya és családja él. Rendszeresen írt a Paksi Tükör, valamint az Árgus c. székesfehérvári folyóiratba. Sok-sok verse, cikke jelent meg az Ercsi Híradóban. Szerette a Dunát. Mindig a szeretett folyó mellett élt. Számos verset is írt a Dunáról, Ercsiről és szeretett városáról, Dunaújvárosról. 1994. március 15-én Ercsi Város Közgyűlése az "Ercsi Díszpolgára" kitüntetésben részesítette. 2007. február 11-én hosszú, súlyos betegség után hunyt el. Ercsi város saját halottjának tekintette."                                                 

Dr. Hetényi Istvánné

Forrás: Pentele ezer éve >>

 

1990-ben így vall a városról és Dunapentelét bemutató kötetéről: "Nem vagyok őspentelei, de sokszor megfordultam Dunapentelén. Rokonok, ismerősök fogadtak, befogadtak, végül tagja lettem a Pentele Baráti Körnek. Tíz éven át jártam Rácalmásról zötyögős fakaruszokon, faros buszokon Pentelére, majd Sztálinvárosba és vissza, míg végül házat és hazát leltem Dunaújvárosban. A három és fél évtized alatt volt alkalmam megismerni a tájat, embereket, tárgyi emlékeket, tisztes hagyományokat... Dunapentelén, amely mindig vonzó, mozgalmas, városias település volt, ahol mindig történik valami... Úgy éreztem, mindezt egy könyvben meg kell örökíteni, hogy a pentelei családoknak legyen krónikája, legyen az utódoknak miből megismerni őseik, családjaik életkörülményeit, hétköznapjait, Dunapentele múltját. Legyenek büszkék pentelei mivoltjukra. Őrizzék, becsüljék meg mindazt, amiért érdemes penteleinek lenni. A könyv jusson el azok kezébe, akik szülőfalujuknak érzik ezt a tájat és környezetet, amely ma már része egy városnak, melyet szeretni, szépíteni, hagyományait megőrizni több, mint kötelesség."

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap, 1990.06.01., 2.o.

 

Díjak, kitüntetések:

1978 - Szocialista Kultúráért

1980 - "Ifjú városban élek" irodalmi pályázat első díja vers és elbeszélés kategóriában

1994 - Ercsi Díszpolgára

 

 

Kapcsolódó linkek: