Vissza a nyitóoldalra

Őri Zoltán építészmérnök, helytörténeti kutató

„Nem én találkoztam a várossal, a város találkozott velem. Pentelei vagyok, itt éltem gyerekkoromban, itt jártam iskolába...”

Őri Zoltán

Budapesten született 1927. február 23-án. Apja Dunapentelén kőműves mester, anyja pentelei zellércsaládból származott. Az elemi iskola után gimnáziumi éveit Újpesten töltötte, 1949-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki oklevelét szerzett. Szakmáját Sajóbábonyban a vegyiművek építésénél kezdte, majd öt évig építésvezető volt a Bányászati Építővállalatnál. Wolf Johannának - az első magyar nő, aki Magyarországon építészeti diplomát szerzett – több építkezésen is segítő munkatársa volt, mindenhová kísérte mentorát, járta vele az országot. Ő ajánlotta, hívta Pentelére a vasmű építéséhez. Feleségével és gyermekével költözött Dunapentelére, ahol részt vett a kokszoló építésében a 26-os építő vállalat építésvezetőjeként. 30 év múlva pedig a Dunai Vasmű beruházási főosztályának alkalmazottjaként megtervezhette a kokszoló rekonstrukcióját. A városi tanács műszaki osztályán 12 évig főmérnökként dolgozott. Később visszatérve a vasműhöz részt vett a konverter, majd a fedett uszoda építésében. „Az uszodára máig büszke vagyok” Két év alatt egy világszínvonalú épületet sikerül létrehozniuk. A zöld rendelő építsenek irányítója – a vasmű részéről, nyugdíjazása előtt a Dunaferr Sportcsarnok építését vezette. Nevéhez fűződik még a református, az evangélikus templom, az ő munkája számtalan baranyai, Fejér megyei bányaüzem is. „Egy mérnöknek vannak álmai, és én ezeknek az álmoknak a megvalósításában részt is vehettem.” Már az iskolából kikerülve jelentős feladatokat kapott országszerte, több kitüntetést, erkölcsi és anyagi elismerést kapott Részt vett a Pentele Baráti Kör létrehozásában, büszke a baráti társaság munkájára (II. világháborús emlékű, 48-as emlékmű, régi temető megmentése) és egyik alapítója a Városvédő Egyesületnek. A város és a falu közti különbségek kiegyenlítését fontosnak tartotta, de akkor a városrész mai fejlődése elképzelhetetlen volt számára.

 

Pentele múltját keresve kutatómunkát végez könyvtárakban, levéltárakban. Munkájával segítette a múzeumot, a Pentele Baráti Kört, és a Városszépítő és Védő Egyesület  is. Hogyan kezdődött a helytörténeti kutatómunka?  Sógora Fekete István a település nevét adó kolostor után kutatott, a vele folytatott beszélgetések, a munkájába történő betekintés hozta meg a kedvét a kutatáshoz, meg a Dunaújvárosi Hírlapban „Írjuk együtt a város történetét!” felhívás, itt több írása is megjelent. Ő Pentele krónikása, több téma is érdekli: pentelei török vár, a II. világháború idején épített lokátorállomás építése során előkerült tárgyak eredete, a Duna és minden, ami vele kapcsolatos. „Szeretném építész szemmel megvizsgálni, más korok építészetét összehasonlítani a szocreál stílusban épült lakóházakkal, középületekkel…. Vágyom arra, hogy a fiatalok megbecsüljék a mi küzdelmünk eredményeit, számukra is legyen értéke a lakóhely hagyományainak.” 1996-ban a Pentele Baráti Körben végzett, és helytörténeti kutatásaiért, munkáiért Pro Pentele díjat kapott. 80 évesen is aktív helytörténész. Tagja volt a készülő Pentelei Almanac (Pentele ezer éve) szerkesztő bizottságának és az ezeréves pentelei ünnepségek szervező bizottságának is. Mindenki - a független és civil testületek közül, és a többi helytörténész szerint is - azt állítja: Ő tud a legtöbbet Penteléről. 2015. július 18-án hunyt el Dunaújvárosban.

 Forrás: Dunaújvárosi Hírlap >>

Díjak, kitüntetések:

1955 - Építésügyi miniszteri kitüntetés

1956 - Munka Érdemérem

1977 - a Kohászat Kiváló Dolgozója

1981 és 1986 - Belügyminiszteri kitüntetés

1986 - Kiváló Munkáért

1988 - Kiváló Társadalmi Munkáért

1996 - Pro Pentele díj

2005 - Dunaújváros Aranytoll Díja

Kapcsolódó linkek: