Balogh Márta könyvtáros, költő

"Balogh Béla és Bita Rozália szerelmének három gyümölcse lett: Béla, Tibor és Márta, így jöttünk sorban a világra. Az én jeles napom, a születésnapom: 1950. szept. 27. Csurgó városában (Somogyban) láttam meg a napvilágot. Olyan rokoni szálak és más kapcsolatok fűznek Csurgóhoz, amelyek a mai napig élnek. A család meghatározó szerepét mindig hangsúlyozzuk, és én szerencsés vagyok. Apától örököltem a bölcselkedő hajlamot, a tettre készséget, a tehetséget – anyától pedig a lelki mélységet, az eredetiséget és a különleges memóriát. Dunaföldvárra költöztünk 1953-ban, a kettes számú elemibe jártam, és itt érettségiztem a Magyar László Gimnáziumban. Szombathelyen főiskolát végeztem könyvtár és magyar szakon. Érdekeltek a nyelvek, így belekóstoltam az orosz, latin, német, angol és az eszperantó nyelvbe. (Ma már a magyar izgat a legjobban.)

Munkát végeztem: 1969 – 1972 Dunaföldváron a Kendergyárban meósként és adminisztrátorként. Szerettem Földváron, de vágytam Dunaújvárosba. Így lett az a törekvésem, hogy kipróbálom magam, kíváncsi voltam arra, ha nincs mellettem apa tekintélye, anya gondoskodása, meg Béla és Tibi, akkor mit érek önmagamban? Szerencsém volt, áthelyezéssel kerültem a vágyott városba. 1972-1974 könyvelőként, számlázóként és raktárosként dolgoztam. Könyveket terjesztettem. Brigádvezetőként tudtam hatni az emberekre. 1974-1990 az MMKK-ban könyvtárosként tevékenykedtem, közben tanítottam, ha hívtak. 1990-1997 tanárként dolgoztam. 1998-2001 szabadúszó voltam.

Felszínre hoztam a lelkemből az íráskészséget, a zeneiséget, azt a forrást, amelyet mélyen elrejtettem, és ebben az időszakban újra szabadjára engedtem. A múltból táplálkozom, a gyermekkorból. Abból, hogy jó volt beszélgetni, szerettem a gondolatokat kicserélni, sok jó élmény ért. Könnyen faragtam rímeket, és ez nem múlt el az írástanuláskor sem, így elsős korom óta jól fogalmazok írásban is. Ebben az időszakban főleg szellemi munkával foglalkoztam, olvastam, írtam, beszéltem. 2001-ben kezdtem dolgozni könyvtárvezetőként Pusztaszabolcson és azóta rendszeresen publikáltam a Szabolcs Híradóban. Megjelent 2005-ben a Tükörlabirintus c. könyvem, (amely válogatás a verseimből, a kisprózámból,) és 2007-ben a második könyvem, a Titkok álommásai c. aforizmás kötetem.

2010-ben írom ezt az önéletrajzot, és biztosan tudom, hogy sosem tudnám abbahagyni az olvasást és az írást, nincs nagyobb óhajom, mint továbbra is jó szösszeneteket, aforizmákat és verseket írni. 2011. május végén megjelent a harmadik könyvem: Lili - röpke lepke röptetője c. gyermekkönyv (Babáknak, óvodásoknak, kisiskolásoknak)."

Foglalkozásommá lett az írás, mégpedig a csurdu.hu honlapomon. 2013 szeptemberében súlyos buszbalesetet szenvedtem, eltörött a gerincem, szegecselték a csigolyákat. Vigyázni kell a mozgásra. 2017-ben, az utolsó negyedévben kiadtam a negyedik könyvemet felnőtteknek, mégpedig „Szilánkok” címen. Zsibi (Páli Zsuzsanna) emlékének ajánlottam."