Hujder Adrienn: Szerencse
Szerencse
szekér mögött, kiskertben.
Azt hallotta jósasszonytól,
kikelhet a szerencse.
Szuszogott a nagy munkában
rettentően elfáradt.
Meghúzta a zöld palackját,
hadd múljon a búbánat.
Gömbölyített a lyuk felett,
bámult be az üregbe.
„Jó, de melyik kártyalapot
válasszam a helyzetre?”
Végül az ász mellett döntött,
azzal csak nem hibázhat.
S elővette a friss dohányt,
hogy míg vár, elpipázgat.
Gyufát gyújtott, és lehuppant
a nagy tölgyfa árnyába.
Hallgatta, hogy hogyan kezd a
szél egy szép muzsikába.
Ágak húrján hárfanótát
víg füttyszóval kísérte.
Csak akkor állt végre talpra,
mikor elzsibbadt térde.
Odasétált, hogy megnézze,
virágzik-e már az ász.
De nem látott ő a földön
semmiféle változást.
Morogva vakarta fejét,
hiszen nem ezt ígérték,
Sok pénzt adott a tanácsért,
tárcáját nem kímélték.
El is mondta a szomszédnak,
hogy mennyire becsapták.
De az úgy nevetett rajta,
elhagyta a kalapját.
„Végül is szerencsés lettél,
édes Citrom barátom.
Megtanultad jól a leckét,
s legközelebb vigyázol.
Megmarad így az a pénzed,
mit munkával kerestél.
Ha nem is sok, arra elég,
minden nap jót ehessél.”
Megnyugodott Citrom bácsi,
jósnőt eztán kerülte.
Legközelebb krumplit vetett
bele a termőföldbe.