Hujder Adrienn: Szerencse

Szerencse

 

Citrom bácsi kártyát vetett

szekér mögött, kiskertben.

Azt hallotta jósasszonytól,

kikelhet a szerencse.

 

Szuszogott a nagy munkában

rettentően elfáradt.

Meghúzta a zöld palackját,

hadd múljon a búbánat.

 

Gömbölyített a lyuk felett,

bámult be az üregbe.

„Jó, de melyik kártyalapot

válasszam a helyzetre?”

 

Végül az ász mellett döntött,

azzal csak nem hibázhat.

S elővette a friss dohányt,

hogy míg vár, elpipázgat.

 

Gyufát gyújtott, és lehuppant

a nagy tölgyfa árnyába.

Hallgatta, hogy hogyan kezd a

szél egy szép muzsikába.

 

Ágak húrján hárfanótát

víg füttyszóval kísérte.

Csak akkor állt végre talpra,

mikor elzsibbadt térde.

 

Odasétált, hogy megnézze,

virágzik-e már az ász.

De nem látott ő a földön

semmiféle változást.

 

Morogva vakarta fejét,

hiszen nem ezt ígérték,

Sok pénzt adott a tanácsért,

tárcáját nem kímélték.

 

El is mondta a szomszédnak,

hogy mennyire becsapták.

De az úgy nevetett rajta,

elhagyta a kalapját.

 

„Végül is szerencsés lettél,

édes Citrom barátom.

Megtanultad jól a leckét,

s legközelebb vigyázol.

 

Megmarad így az a pénzed,

mit munkával kerestél.

Ha nem is sok, arra elég,

minden nap jót ehessél.”

 

Megnyugodott Citrom bácsi,

jósnőt eztán kerülte.

Legközelebb krumplit vetett

bele a termőföldbe.

 

Hujder Adrienn, 36 éves