Jaczina Marianna: Gondolatkísérlet

GONDOLATKÍSÉRLET

tegyük fel, hogy azt a gyufát mégiscsak

meggyújtom, hogy a tűz körébe

bevonjam az egész világot

mit szólnál hozzá, ha szögletes lehetőségeket

gömbölyítenék cinóberpiros megvalósulásba

érzékszerveiddel kitapintható lenne

a gravitációs erő, ahogy a szavak

rettentő súlyukkal belehuppannának

a létezés gyönyör-tengerébe

legyen! – mondanám s a Teremtő

alkotótársaként, összehangolt munkánk nyomán

szekérszámra ontanám a fényt

Istenem, erődet ha megbizseregtetnéd bennem

bár volnék varázsló, hogy embervázlatokban

felcsörömpöljem a hervatag talánt

míg el nem jön a pillanat, amikor majd

a keresztre feszített gyűlölet nyomán

új-prométheuszok fertőzik meg reménnyel a szíveket

a máris-ölelésektől mindentudóvá válna a világ

és ha elvetél a rafinált sötét, a jó illata

áprilisba dünnyögi a nyúlánk kerteket

tudom, más-létbe ha fordítanánk

a citrom-mosolyok torz halmazát

lonc-nénik és hunyor-bácsik pórusaikon át szuszognák

hogy élni jó és nincs gond, sem feltolult hiány –

most hárfa húrjain rezdülnek a falevelek

és ahol zsong a tavasz, a fáj ott ismeretlen szó

hamis istenek még ugyan kártyát vetnek

az Olümposz teraszán, úgy hiszik

ők döntik el, hogy melyikük zárja palackba

a jólfésült pillanat szaggatott mámorát

e percben még őelőttük is titok hogy

haláltusájuk már végérvényesen csúcsra jár

és hiábavaló feldagadt akarásukat

újrakeretezik a levedlett traumák –

lassan gyógyulnak a sebek, de

a hit katedrálisát valahogy újszerűen

körülbástyázza a most-minden-lehet szívzaja

Jaczina Marianna, 55 éves