Könyvtárosok ajánlják

Pap Éva: És újra felkel a nap

„Egyszer aztán észrevette, nem mindig szürkék a napok és az éjjelek. Hogy másnap is felkel a nap. Kisütött, megolvasztotta a háztetőket beborító havat, a melegségével mosolyt csalt az arcára. És akkor kezdett el tervezni.” Szűcs Eszti 5 évesen elveszíti édesapját. Édesanyjának nincs könnyű helyzete az első világháború idején magyarként Szabadkán, éppen ezért hozzámegy egy jómódú bunyevác férfihoz. Telnek az évek, Eszti nagy, boldog családról álmodozik és szerelemből megy feleségül Stevanhoz. Közösen üzemeltetik mostohaapja vendéglőjét, ami rövid időn belül igencsak sikeres vállalkozásnak bizonyul. Születik egy kisfiuk, kiterjedt társasági életet is élnek, boldogok. Azonban egy vadász baleset beárnyékolja egészen addigi életüket, és a második világháború is közelít. Martin, Stevan gyermekkori barátja mindenben segíti,...

Caroline O’Donoghue: Az üdvöske

„Mert megérdemlem! Keményen melóztam, és megérdemlem… Úgy tűnik, Clem rám ütötte a stemplit: lehetek a csapat kedvence. Mindenki inni akar velem egy pohár valamit, és a soron következő három pitchen is szükség lesz rám. Két éve dolgozom itt, és ez az első eset, amikor érzem, hogy látszom. Valaki hoz egy vodkát, amely megint a fejembe száll, akár csak az előbb, amikor Daviddal iszogattam. Clem a sarokban beszélget valakivel. Figyelmesen hallgatja a másikat, mint mindig. Tetszik, ahogy mosolyog beszéd közben. Tetszik, hogy mindig oldalról, az arca szegletéből indul ki a vigyor, és tetszik, hogy a borostája mindig éppen csak egy-két napos.” Amikor Jane Peters betölti a 26. életévét hamar rájövünk, nincs mit ünnepelnie. Nemrég lett vége hosszútávú kapcsolatának Max-el. Körülbelül két éve dolgozik egy londoni reklámügynökségnél,...

Erik Walters - Kathy Kacer: Nagyapa hegedűje

„ - Shirli, benne vagy! Tiéd a főszerep! - sikított fel Natasha, és a nyakamba ugrott. Rosszul olvastam volna? Újra a listára pillantottam, és most már tisztán látszott a nevem: Shirli Berman. - Te vagy Golde! - kiáltott Natasha. - Tiéd a főszerep! Golde! Golde volt az anya, a férfi főszereplő, Tevje felesége – igen, technikailag ő is főszereplő. Valóban énekel néhány duettet, de se szólója, se semmi kiemelkedő jelenete nincs a színpadon. Mindi anyját fogom játszani. Mindenki anyját fogom játszani. Egy zsidó öregasszonyt játszom, akinek még szólója sincs. Natasha még mindig visítozott és fel-alá ugrált. De én egyáltalán nem voltam boldog.” 2002. február elején járunk. Már majdnem öt hónap telt el a New Yorkot ért terrortámadás, 2001. 09. 11. óta. A zsidó származású Shirli Berman tizenegyedikes New Jersey legnagyobb,...

Kate Hewitt: Éltető remény

„Különös, mennyire készen állok erre. Éveken át gondolni sem voltam hajlandó rá, minden lélegzetemmel küzdöttem ellene, és most, hogy eljött az idő, furcsa belenyugvást érzek, ahogy arra soha, de soha nem számítottam volna.” Rachel, a gyógyíthatatlan beteg 6 éves Emily édesanyja soha nem adja fel a küzdelmet. Rendületlenül látogatja az éber kómában lévő kislányát, reggeltől estig az ágya mellett ül, minden apró rezzenésre reménykedik, hátha csoda történik. Folyamatosan figyeli a legújabb orvosi lapokat, az interneten kutat gyógymód után. Házassága nem bírta ki a megpróbáltatásokat, volt férje új életet kezdett Eva oldalán. James kínosan ügyel, hogy új feleségét távol tartsa előző családjától. Amikor Rachel egy kísérleti stádiumban lévő kezelési lehetőségre bukkan Olaszországban, volt férje ellenzi az újabb...

Jón Kalman Stefansson: A mindenséghez mérhető: családregény

"Most átfolyik rajtunk a mindenség, mondta ekkor Ari anyja, és ezért mi mindig együtt leszünk.” Ari, az ötvenes éveiben járó izlandi férfi fejében él ez az idézet, amely egy ragyogó, holdvilágos éjszakán hangzott el egy kórház ablakában, sok-sok évvel ezelőtt. Ari akkor ötéves volt. Jón Kalman Stefensson családregénye A halaknak nincsen lábuk című regényben megismert szereplőkről és helyszínekről mesél újra. Izlandról, három generációról, barátságokról, szerelmekről és küzdelmekről. Olvashatunk a ki nem mondott gondolatokról, a meg nem élt érzelmekről, melyek már örökre pótolhatatlanok, vagy talán mégsem? A szerelemről, amely „… az áldozat és az egyensúlyozás művészete is.” Olykor csak egy meleg takaró, melyet a szótlan férj terít egy hideg, téli éjszakán a csillagokban elmerülő feleség vállára. Olykor hirtelen...
első előző következő utolsó