Könyvtárosok ajánlják

„De föltétlenül élni akarok, amíg befejezem ezt a könyvet, a Polgár vallomásai harmadik kötetét.” „Polgár voltam és vagyok, felvettem orromra a szemüveget, s a világégés vörhenyes fényei mellett iparkodtam kibetűzni a kérdés értelmét: van-e még jogom élni, dolgozni, nekem a polgárnak, van -e még valamilyen feladatom a világon ?” Márai Sándor Hallgatni akartam című könyvéről, egészen eddig sem az irodalomtörténészek sem Márai jogutóda nem tudott. A hagyaték a Petőfi Irodalmi Múzeumban található. A múzeum egyik könyvtáros munkatársa figyelt fel az alábbi címre: „Egy polgár vallomásai III. rész.” Ezzel az írással a vallomásos mű trilógiává bővült. A sorrend a következő: Egy polgár vallomásai, Föld, Föld, Hallgatni akartam. Ez az utolsó kötet tíz évet ölel fel az író életéből. 1938-tól 1948-ig tartó...

"... újra és újra végigbetűztem bátyám különös megnevezését. Renzék fia." Klaus Merz önéletrajzi írása "voltaképpen regény", ahogy az alcímben olvashatjuk. Valójában tényleg egy regényt olvashatunk, ha kézbe vesszük Merz karcsú kis kötetét, ám egy kicsit valóban elüt a megszokott történetmeséléstől.     Renzék egy svájci kisvárosban élnek. Az apa pékmester és a bibliai történetben igazságtalannak tartja Istent, mert sóbálvánnyá változtatta Lót feleségét: "... ő volt az egyetlen, akiben volt annyi bátorság, hogy megforduljon. A sötét fenyegetések ellenére. A rettenet kezdetén. ... És tekintete megdermedt az iszonyattól. Attól a tengernyi borzalomtól, attól a határtalan dühtől." Az édesanya az, akinek "zöld ujjai" nyomán "Gyökeret eresztett minden... felragyogtatva homályos tekintetét, amely legkésőbb a...

„Aki jól szeret, az megismer és elfogad - saját világát kitágítja a másik felé..." "Ha az embernek olyan szerencséje van, hogy valakit is érdekelni kezd, amit itt vagy ott mondott, leírt, és úgynevezett 'előadásokra' hívják, akkor azt kell átélnie, hogy ezeknek az együttléteknek, legalábbis az ő számára, a hasonlíthatatlanul jobb, felpezsdítőbb, szórakoztatóbb része az, amikor a megjelentek elmondják kérdéseiket, aggályaikat, ellenvetéseiket, egyszóval megnyilatkoznak. Nagyszerű érzés hallani, amikor a négy-ötszáz fős (esetleg nagyobb) hallgatóságból egy kedves nő vagy férfi feláll, és bevilágító erővel mondja el személyes tapasztalatait, személyes példáját, ami megeleveníti az egész együttlétet. Ebben a könyvben a találkozásoknak ezt a részét, illetve a kérdésekre adott válaszokat találja meg az Olvasó. Nem kérdés-felelet...

"... elkezdi érzékelni az életének... élesen fájdalmas színeit és szagait..." „...És a legizgalmasabb momentum éppen abban rejlik, hogy az ember kiszámíthatatlan, és elég ilyen vagy olyan körülmény, hogy előjöjjenek ilyen vagy olyan tulajdonságai, melyekről korábban senkinek még csak sejtése sem volt.” Irina Muravjova  regényében egy emigráns orosz család leszármazottainak életét követhetjük nyomon. Násztya és Liza szülei Franciaországba emigráltak a bolsevikok hatalomra jutása után. Násztya újságíró férjével Patrickkal Moszkvába utazik a 30-as években. Lizának írt leveleiből kiderül milyen kivételes helyzetben élhetnek Moszkvában, ugyanakkor Patrick a valóságos orosz vidékről tudósít. Az orosz út nemcsak Patrick karrierjét töri ketté majdnem, de házasságuk is válságba kerül Násztya hűtlensége miatt... Liza 50-es...

Izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézése. Nyáry Krisztián egykori költészettanár Facebook közösségi oldalán kezdte el közzétenni saját maga és ismerősei szórakoztatására a magyar írók, költők, művészek szerelemi életéről szóló bejegyzéseit, melyek egyre népszerűbbekké váltak. Ezekből a kis történetekből állította össze a szerző az Így szerettek ők első kötetét (2012), amelyet idén követett „folytatása” az Így szerettek ők 2.: újabb irodalmi szerelmeskönyv (2013.) „A szerző célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához.”  A kötetet fotók, valamint a szerelemhez, a szerelem tárgyához...