Todd Strasser: A hullám

A történet kezdetén a diákok nem értették, hogy tudott a nácizmus ilyen könnyen elterjedni az akkori Németországban és hogy tudta egy ember az orruknál fogva vezetni a többit. Szkeptikusan olvastam el megannyi oldalt, amiken részletesen voltak ecsetelve a mozgalmon kívülállók számára is jól látható külsőségek. Ilyen volt például az újonnan bevezetett kézjel, vagy a hullámot ábrázoló embléma. Arra gondoltam, hogy tényleg ennyire egyszerű lenne elindítani egy diktatúrát? A kérdésemre nemleges választ kaptam a következő fejezetekben, majd rájöttem, hogy a Hullám megteremti azt az uniformitást, amire a legtöbb diák tudat alatt vágyik - ugyanis a kevésbé szép gyerekek a legszebbre szeretnének hasonlítani, a rossz tanulók a kitűnőkre, a szegények a gazdagokra - és ez a legvonzóbb tulajdonsága a mozgalomnak, ezért csatlakoznak hozzá. Laurie (a főszereplő lány) először kételkedve fogadja el a tanári monológokat és a táblára felírt hangzatos szavakat, de végül is meggyőzi magát, hogy több az előnye, mint a hátránya. Egy szabályszegés hatására és az intellektusából adódóan azonban meglátja benne a rosszat és ezután kötelességének érzi a Hullám felszámolását. Néhol úgy tűnhet, hogy a kísérletet kiötlő tanár úr a saját tekintélyére szeretné felhívni a figyelmet, de ez persze látszólagos és egy remek embert ismerhetünk meg a személyében (legalábbis nekem nagyon szimpatikus), aki a történelem órákon lehetőséget lát arra, hogy a nebulók szeme elé tárja a tananyag mögötti valóságot.

az ajánlást készítette: Kovács Ákos (Dunaferr Szakközép- és Szakiskola)