Eileen Cook: Címlapsztori

Jill Charron egy okos, szép, ambiciózus fiatal lány, akinek nagy tervei vannak a jövőre nézve, kezdve azzal, hogy felvették a Yale-re, így a jövő tanévet ott kezdheti meg. A lány érdeklődik a történelem iránt, és részt vesz egy olaszországi tanulmányi kiránduláson, amitől azt várja, hogy az élete gyökeresen megváltozik.

„Pity-pity-pity-pity. A kezem nem akart engedelmeskedni, hogy lenyomjam az ébresztőórát. Ez nem az én ágyam.”

Jill a kórházban ébred fel és nem emlékszik az elmúlt hat hét eseményeire. Mindenki furcsán viselkedik, a lába eltört és az orvosok azt állítják, fejsérülése is volt. A lány beszélni szeretne a legjobb barátnőjével, Simone-nall, hiszen ő még az ilyen rossz helyzetekből is mindig a legjobbat hozza ki. Már alig várja, hogy lássa, és elmesélje neki a kiesett idő eseményeit.

Ám a lány halott. És valószínűleg Jill ölte meg.

A két lány Olaszországban autóbalesetet szenvedett, és Jill ült a volánnál. Az autó frontálisan nekiment egy falnak, majd a szakadékba zuhant. Ebből Jill semmire sem emlékszik. Enyhe amnéziája van, sokszor beszédzavara, és mindenki válaszokat vár tőle. Senki sem tudhatná jobban nála. Minden vágya, hogy emlékezzen. Meg akarja tudni, hogy bűnös- e vagy sem. Szerencsétlenségére rajta kívül a bíróság és a sajtó is az igazságot akarja. A lány még hozzá sem szokott a gondolathoz, hogy a szeretett és egyetlen barátnője halott, már a közélet támadja és vádolja. Jillnek rehabilitációra van szüksége, ahol a szakemberek mindenre felkészítik. A terapeutája, Dr. Weeks, figyelmezteti, hogy ilyen erős külső hatásokra létrejöhetnek hamis emlékképek is a valódiak mellett.

De mi is lehetett a valóság és tulajdonképpen mi az igazság?

„Megtanultam, hogy nincs egyértelmű igazság, (…) csak az, amire szükségünk van a túléléshez.”

az ajánlást készítette: Pocsai Dóra (Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja, Baja)