Robert Williams: Luke és John

A 13 éves Luke édesanyja egy autóbalesetben meghal. Édesapja összeomlik, inni kezd és a munkáját is elhanyagolja. Ráadásul új helyre, új házba kell költözniük, mert csak azt tudják megfizetni. Apa és fia elkezdik élni az új életüket, lassan megszokják a mindennapokat. Egy napon beállít hozzájuk a furcsa külsejű Jon. Luke és Jon összebarátkoznak és az apát is sikerül kimozdítani letargiájából.

A könyv sok témát zsúfol össze elég kicsi terjedelemben. Szó esik az édesanya elvesztésének feldolgozásáról, az iskolai piszkálódásokról és az alkotás gyógyító erejéről is. Mindezek ellenére az író jól megbirkózott a sok témával és egy kissé komoly hangvételű, de gyorsan olvasható regényt hozott létre. Ha akarunk, akár tanulhatunk is belőle. A könyv szereplői mind másként birkóznak meg problémáikkal, rátalálnak az élet árnyoldalaira és a szépségeire is. A két fiú sok mindenben különbözik társaiktól, aminek elsősorban az az oka, hogy különleges családi helyzetbe kerültek.

A történetet Luke meséli el, akinek hol gyerekesek, hol igazán felnőttesek a gondolatai. Luke szimpatikus alakja miatt vált számomra szerethetővé a könyv, amelyet akár a tizenéveseknek, akár a felnőtteknek is tudok ajánlani.