Gustave Flaubert: Bovaryné

A Bovaryné a 15 éves Charles Bovary első iskolai napján kezdődik. Az elbeszélő leírja a környezetet, és megismerkedünk kicsit Bovaryval. Azonban ez a leírás teljesen személytelen, érzékelteti Bovary a továbbiakban kívülálló helyzetét és egyben megmutatja az író precizitását, amely többek között ezekben a kifinomult írói eszközökben nyilvánul meg.

A könyv címe Bovaryné, de két ilyen karakter is megjelenik mielőtt megismerkedünk Emmával, a főszereplővel. Az első Charles anyja, aki határozottan kezébe veszi fia életét, elintézi, hogy miután fia befejezte orvosi tanulmányait, praktizálhasson Tostes-ban. Ő rendezte el Charles első házasságát is. Héloise Dubuc nem sokat szerepel, a házasságuk nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

Charles először akkor találkozik Emmával, (az egy és egyetlen igaz) Bovarynéval, amikor meghívják, hogy lássa el apja törött lábát, aki egy jómódú farmtulajdonos. Abban az időben Bovary még mindig házas. Emmát untatja az élet a farmon, és a később megözvegyülő Bovary jó lehetőségnek tűnik egy izgalmasabb élethez.

Emmának azonban szembesülnie kell vele, hogy ez férfi sosem fogja valóra váltani álmait, sem az életstílust amelyet elképzelt, sem azt a romantikát és szenvedélyt, amelyre vágyott. Egyetlen öröme az olvasás, ezáltal kicsit kapcsolódni tud ahhoz a világhoz, amelyben igazán élni szeretne, álomvilágba menekül a valóság elől.

Később azonban mégis találkozik olyan férfiakkal, akik megengedhetik neki, hogy szabadjára engedje szenvedélyeit. Van Leon Dupuis, ambíciózus fiatalember és Rodolphe Boulanger, aki azonnal felismeri lehetőségeit...

Emma kétségbeesetten kapaszkodik álmaiba és próbál saját élete regénybe illő főhősnője lenni, de irreális vágyai folyamatosan ütköznek a valósággal, ezért semmi sem úgy sikerül, ahogy szeretné. Közben nem tud gátat szabni pazarló, gőgös életének és egyre kevésbé találja helyét a világban.

Flaubert remekül írja le a történetet, alaposan megfigyelve a karaktereket. A történet ismerős, majdnem banális, azonban szakszerűen kivitelezett. Több kisebb szereplőn keresztül mutatja be az akkori társadalmi rétegeket. Közömbösen kezeli az összes karaktert, nem érez szimpátiát egyik iránt sem.

A regény csupa ellentét, mégis összeségében jól bemutatja az esendő emberi természetet és többek között ezért is izgalmas olvasmány.