Nicholas Sparks: Éjjel a parton

Bármilyen életkorban és élethelyzetben megtalálhatja az embert a szerelem. Ez egy olyan érzelem, ami nemtől, életkortól, társadalmi helyzettől független. Nicholas Sparksnak 200 oldalba sikerült belesűrítenie ennyi érzelmet…ehhez kell igazán nagy tehetség. Adrienne egy átlagos középkorú nő. Három gyerekes édesanya, aki az idő múlásával már nagymama is lett. Egyetlen lánya, Amanda eléggé fiatalon vált özveggyé, férje rákban hunyt el. A nő nagyon maga alá került férje halála miatt. Ezért testvérei és édesanyja összefognak. Egy viharos délutánon, egy üveg bor társaságában Adrienne megoszt egy történetet lányával. Évekkel ezelőtt egy ismerőséhez utazott egy kis tengerparti városkába, egy panzióba. Azért, mert ez a régi ismerős elutazott, és amíg ő távol volt, addig Adrienne vigyázott a panzióra. A kis városra egy hatalmas vihart jósoltak, amire az ott élők alaposan felkészültek, ezért Adrienne is felkészül a viharra. Érkezik egy férfi a panzióba, Paul, aki segítségére lesz a vihar előtti előkészületekben. Ezután sokszor töltik együtt az időt és elmesélnek történeteket az életükből. A történetekből kiderül az is, hogy mind a kettejüknek voltak hullámvölgyei. Ez a történet a bizonyíték arra, hogy a szerelem nem életkorhoz kötött.

,,Amíg nem ismertelek, annyira elveszett voltam, amennyire egy ember csak lehet, és te megláttál bennem valamit, ami valahogy megint irányt mutatott nekem.”