John Green: Papírvárosok

Quentin Jacobsen és Margo Roth Spiegelman szomszédok gyermekkoruk óta. Jó barátok voltak, de tinédzser korukra eltávolodtak egymástól, és Quentin eszméletlenül belezúgott a lányba. Egyik este Margo váratlanul felkeresi a fiút, hogy segítsen neki pár emberen bosszút állni, akik megkeserítik az életét. Persze Quentin személyében partnerre lel tervei megvalósításában. Ő úgy érzi, hogy ezáltal esetleg ismét közelebb kerülhetnek egymáshoz, pedig Margot kizárólag a fondorlatosan kieszelt bosszú hajtja. Margo az este eseményei után szó nélkül eltűnik otthonról, mely nem először fordult elő vele, mintha a problémák elől való menekülés megoldana bármit is. Quentin viszont észreveszi, hogy nyomokat hagyott maga után a lány és megpróbálja megkeresni őt a barátai segítségével. Q minél közelebb kerül a lányhoz, annál kevésbé azt a lányt látja, akiről azt hitte, hogy igazán ismer.

A könyvet olyan embereknek ajánlom, akik szeretik a romantikus regényeket. Ez egy varázslatos történet a barátságról, a kalandokról és a szerelemről. A szereplők érdekesek, viccesek és könnyen megszerethetőek voltak számomra. Az olvasmány azt mutatta meg nekem, hogy ne rágódjunk a jövőn, éljünk a jelenünkben és éljük meg a felnőtté válás felé vezető utat.

Bár a filmet láttam előbb, mégis jobban magával ragadott a könyv. A könyv részletesebben és sokkal figyelemre méltóbban van leírva.

„– Ezt mindig is olyan nevetségesnek tartottam. Hogy valakik azért akarjanak veled lenni, mert jól nézel ki. Mintha a reggeli gabonapelyhedet is a színe, és nem az íze alapján választanád ki.”