James Dashner: Az útvesztő

A történet központjában egy Thomas nevű fiú áll, aki nem emlékszik semmire: hogy ki ő, és hol van, az egyedüli dolog, ami megmaradt neki, az a keresztneve. Egy lift padlóján ébred, és amikor a lift ajtaja kinyílik, egy csapat másik amnéziás fiú között találja magát a Tisztáson. A hely egy hatalmas rét, körülötte hatalmas falakkal, melyek egy még hatalmasabb útvesztőt takarnak. Látszólag nincs kiút, az útvesztő kiismerhetetlen állandóan mozgó falaival és elrettentő szörnyeivel; a lift nem mozdul, a falak pedig túl magasak ahhoz, hogy megmászhassák. Túl kell élniük az éjszakákat és a nappalokat, fel kell deríteniük a körülöttük rejtőző útvesztőt, és Thomasra vár a feladat, hogy megfejtse, hogyan lehet kijutni a rémálomhoz hasonlító helyből, és hogy miért nem emlékszik senki semmire.

A rejtélyeket tetőzi, hogy Thomas után megérkezik a Tisztásra az első lány köreikbe, akinek több köze van az Útvesztőhöz és a főszereplőhöz, mint azt először sejtenénk.

A történet során Thomasnak szembe kell néznie saját magával, és ki kell derítenie, kikben bízhat meg, miközben veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe keveredik. A történetet nem csak a cselekmény, de a kiváló karakterei és közöttük lévő dinamika is misztikussá, izgalmassá teszi.

Ajánlanám ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a rejtélyeket, a fiú főszereplős regényeket, a szörnyeket, az izgalmakat és a megoldásra váró rejtélyeket.

Az útvesztő még csak a trilógia első része, és a későbbi részekben is hasonlóan izgalmas kalandokban lesz része a főszereplőknek.

„Ilyen áldozatokkal hogyan lehet ezt győzelemnek nevezni?”