Mészáros Viktória: Nővér vagyok

Nővér vagyok

Még hallom, ahogy szuszog,

Nem halt meg, megnyugszom.

Nézem az arcát ma nem nyugodt,

Most, mint ki citromba harapott később pedig unott.

Nővér vagyok. A helyzet rettentő,

De legalább még szuszog, nem vette el a teremtő.

Oly kedves volt mindig ez a bácsi,

Nővérke kérem, ezt a palackot bontsa már ki.

Kért mindig kedvesen,

Most a szeme sem nyílik csak nehezen.

Kórházi szekrényében pihen a magyar kártya, mellette egy doboz gyufa,

Ő volt régen a ház Ura.

De jó is volt odahaza,

Mondta majd a sírás fojtogatta.

Gömbölyített hátát megsimítom,

Papa ezt az éjszakát ugye még kibírod?

Elszaladt az idő szekere felette,

Őt viszont senki el nem feledte.

Nővér vagyok. Vittem neki reggelit.

Eltűntek az életjelei.

Kinti rádióban halkan zenél a hárfa,

Ki lesz, aki megkérdezi tőlem, nővérke mi bántja?

Mészáros Viktória, 22 éves